„Ételed legyen a gyógyszered!” (HIPPOKRATÉSZ)
Térjünk
be bármelyik pékségbe, önkiszolgálóba, a kenyeres polcokon szinte
kimeríthetetlen mennyiségben sorakoznak az aranysárga héjú, domborúra
kelesztett, szemre oly kívánatos fehér cipók, kenyerek. Mindegy, merre
járunk, Szabadkán, Belgrádban vagy Szegeden, a kép ugyanaz: az „egészség
mintaképe”, a „családias”, a „békebeliség”
hangulatát árasztó fehér kenyerek árnyékában itt-ott meghúzódik néhány
rozskenyér, színezett félbarna és barna, míg az igazi integrális (integrális = teljes, ép, hiánytalan), a
teljes kiőrlésű termék hiánycikk. Nincs keletje – mentegetőzik az
eladó. Valóban, a lakosság 72%-a nem is hallott előnyeiről, vagy
homályosak az elképzeléseik.
Németországban
dolgozva az 1970-es években meguntam a kórházak íztelen kosztját, és
elindultam kenyérkeresőbe a városba. Sokáig reményvesztetten bolyongtam,
mivel mindenhol sötét színű, elrettentő lapos „bodagokkal” voltak
megrakva az üzletek polcai. Végül egy idegenek által látogatott pékhez
irányítottak, ahol boldogan öleltem magamhoz a hazai illatú, ropogósra
sült fehér cipót. A köznépi felfogás mit sem változott Közép-Európában
és a Balkánon az elmúlt évtizedekben. Bár régóta elérhetőek a nyugati
fejlett országok akár testileg, akár szellemileg, bepillanthatunk
szokásaikba, mi nem adjuk fel a megszokottat, a régit, táplálkozásunkban
konzervatívabbak vagyunk Európa bármely nemzeténél. Árusítják ugyan
„integrális”néven, sokszoros áron a malátával vagy kávéval barnára
festett cipókat, de a zsebünk és az egészségünk rovására. A
cukrászdákban még rosszabb a helyzet: elvétve sem találunk teljes őrletből készült zsemlét, kiflit vagy perecet.
A búzaszem tökéletes
alkotás, amíg az ember hozzá nem nyúl, nem manipulálja. Táplálékként
eszményi összetevői vannak: 82%-át a fehér liszttest alkotja (keményítő
és cukor), míg a búzahéjban és a csírában rejtőzködő 18%-ot az
orvos-kutató dr. Werner Kollath által
„vitálanyagok”-nak nevezett rész képezi. Ez a 18% az élet fenntartója, s
együttesen a fehér liszttesttel ez adja a tökéletes emberi táplálék
példaképét. Ehhez alkalmazkodtak mind belső szerveink, mind
testünk egésze évezredeken át, amíg fel nem borítottuk a rendet a
malomipar korszerűsítésekor, a XIX. század első felében, száműzve azt az
életszükségletet hordozó 18 százalékot. A nyugati világ észbe kapott
már az 1960-as években, ami a mai egészségmutatókból, az elhalálozási
okokból, betegségstatisztikákból is kiviláglik. Röviden szólva: az
emberek ott egészségesebbek, tovább élnek, azaz az életüket
születésüktől az elmúlásig összehasonlíthatatlanul jobban és teljesebben
élik, mint mi. Természetesen kenyér mellett sok egyéb is szerepel a
kedvezőbb életstílusban. De ezúttal koncentráljunk mindennapi betevő
falatunkra, a kenyerünkre!
Rostok nélkül nem megy
Kezdeném
a cellulóz- és pektintartalmú rostanyagokkal, melyeket a búzaszemről
malmaink hengerei választanak le a fehér liszt nyerésekor. Eltávolítják
mindkettőt gyökeresen, pedig az érfalak védelmében kulcsszerepük van,
hasonlatosan ugyanis a szivacshoz, lekötik az erek meszesedését okozó
koleszterin jó részét, akadályozva tömeges felszívódását ereinkbe. A
rostok összedolgoznak, szövetkeznek a C-, E- és A-
vitaminnal, melyek más módon, antioxidáns hatásukkal semlegesítik a
többletkoleszterint. Jórészt, azaz 50%-ban ettől a csapatmunkától függ
életünk hossza, minősége. Lényegében olyannyi százalékban, amennyiben a
szív- és érbetegségek vidékünkön vezető haláloknak számítanak. Számokban
ez azt jelenti: minden második ember halálát közvetlenül a 40–45 évesen
megkezdődött érelmeszesedés okozza. De ez csak a jéghegy csúcsa.
Hibázunk abban is, ahogyan az antioxidánsokkal bánunk. Bár az említett A-, E-, C-vitamin
tárházai, a salátafélék fogyasztása feltörőben van vidékünkön, még
mindig másodlagosnak, mellékesnek számítanak étrendünkben. Példaképpen:
ritka vidékünkön az olyan étterem, ahol egy csipetnyi salátánál többet kapunk. Pedig (egyebek mellett) az ő feladatuk lenne kialakítani az egészséges étrend mintáját. A rostok
emellett bizonyos mértékig gátolják az elhízást, megakadályozzák a
zsírok és a cukor gyors felszívódását, akadályozzák a cukorbetegség
kialakulását, laktatóbbak, hiszen később jelentkezik az újbóli
éhségérzet, elősegítik a bélműködést, természetes gyógyszerei korunk
népbetegségének, a székrekedésnek.
Mentsük meg a férfiakat!
Anyaországunkban
alakult egy női szervezet, „Mentsük meg a férfiakat!” jelszóval. Egyik
feladatukként a házilag készített barna kenyér rendszeres elkészítését
jelölték ki. Kenyérsütő géppel, sőt házimalommal is „felfegyverkeztek”
a gondos asszonyok férjük egészségének megőrzése érdekében, elhatárolva
magukat a péküzletek esetleges hamisítványaitól. Megengedem, kissé
reklámszaga van mindennek, de – higgyenek nekem – nem célom ezeket a
gépeket konyhánk polcaira varázsolni. Létezik egy komoly tudományos
háttér: egy mérvadónak számító, óriási tanulmány ugyanis nemrég zárult, amely kimutatásaival semlegesíti ezt a benyomást. A
vastagbélrák és a teljes kiőrlésű gabona bevitele között kerestek
összefüggést a kutatók. 500 000 önkéntes (300 000 férfi, 200 000 nő)
személynél 5 éven keresztül figyelték a táplálkozás és a rákos
megbetegedés összefüggéseit. Az első csoport teljes kiőrlésű élelmet
fogyasztott. Teljes kiőrlésű tápláléknak
számítottak a kész gabonapelyhek, magas rosttartalmú pelyhek, más
rostos gabonafélék, teljes kiőrlésű gabonából készült kenyér vagy
zsemle, főtt zabkása vagy dara és pattogatott kukorica. A másik csoport
főleg finomlisztből készült termékeket, süteményeket és chipset tartotta
előnyösebbnek.Az eredmények
megerősítették a korábbi vizsgálatokat, amelyek szintén kimutatták a
teljes kiőrlésű gabonafélék védő hatását a vastag- és végbélrákkal
szemben a férfiaknál. A heti négy és több adag már védő hatásúnak
bizonyult, a kockázatcsökkenés 34 százalékot tett ki. Nem lehet ezt az
eredményt csak a rostok javára írni, szerepe van más, a dr. Kollath
által meghatározott vitálanyagoknak (mai szóhasználattal vitaminoknak és
nyomelemeknek) is. Nem tisztázott még, mi a pontos helyzet a szebbik
nemnél, várjuk az újabb híradásokat.
Vitaminok és nyomelemek
Visszatérve
a vitálanyagokra, nyugodt lélekkel megállapítható, hogy nemzedékünk és
lakosságunk vitálanyaghiányban szenved. Mit jelent ez? Szervezetünket
mindennap arra kényszerítjük a fehér lisztből készült termékek
fogyasztásával, hogy a kenyér helyett máshonnan, például a gyümölcsből,
zöldségből, salátákból, magvakból kísérelje meg pótlását, illetve
kinyerését a napi B1-, B2-, B3-, B6-, E- és A-vitaminnak,
az ásványi anyagok közül pedig a magnéziumnak, káliumnak, kalciumnak,
foszfornak, cinknek, szelénnek és az elprédált aminosavaknak.
Összességében elmondható, hogy a gabonafélék korpa- és csírarészének
eltávolítása során a létfontosságú vitaminok és ásványok 70–90 %-a
odavész. A rostokról már beszéltünk. Szervezetünk hosszú időn át
képtelen az felsorolt vitálanyagok pótlására, egyszerűen a modern
gyorsétkezés és a kegyetlen élettempó ezt nem teszi lehetővé. Az
eredmény pedig kitűnik a látottakból, hallottakból, a szomorú
statisztikai adatokból: felnövő fiataljainknak egyre gyengébb a
terhelhetőségük, mind többen panaszkodnak idegi és mentális zavarokra,
fiatalkori emésztési betegségekre, gerincferdülésre. Ehhez csatlakoznak a
társbetegségek 40–50 éves korban: a cukorbaj, az elhízás, az
érelmeszesedés és a hipertónia minden ismert következményével.
A
barna kenyérnek – a politikusok nyelvén szólva – egészségünk
megőrzésében nincs alternatívája. A modern orvostudomány bebizonyította
Hippokratész és dr. Werner Kollath elveit, hogy az ételeink a jövőben
gyógyszerek is lesznek, azoknak kell lenniük, s a kenyér itt az
élmezőnyben van. A fejlett nyugati világ már elfogadta, évtizedek óta
alkalmazza ezt az új szempontot, tudva, hogy a helytelen táplálkozás és
az életmód minden betegségnek, elsősorban a szív- és érbetegségeknek a
melegágya. Vagy váltunk és erre neveljük gyermekeinket is, vagy tovább
őrizzük a legbetegesebb országok közötti dicstelen helyezést. A
félreértés elkerülése végett: nem tilos a fehér pékkészítmények
használata. De táplálkozásunk középpontjába helyezzük a barna
(integrális) kenyeret, a Graham-féle süteményeket! Nem célom az otthoni
kenyérsütés népszerűsítése, bár a befektetés gyorsan megtérül, hiszen a
kisült kenyér ára nemigen több a búza áránál. A péküzemek azonban
gyorsan és sikeresen átállhatnának, ha keresettje volna az igazi
barnának. Keressük, kérjük egészségünk megőrzése, javítása érdekében!
Forrás: http://magyarszo.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése