A zongora poétája

Fryderyk Franciszek (Frédéric Francois) Chopin, a zongorajátékot megújító lengyel romantikus zeneszerző születésének kétszázadik évfordulóját ünnepli a világ. Az idei bicentenárium-évben világszerte mintegy kétezer kulturális eseményt rendeznek, Lengyelországban többek között új múzeuma nyílik, és húsz zlotys bankjegyet adnak ki arcmásával.

Chopin egy kis faluban, Zelazowa Wolában született francia apától és lengyel anyától 1810. március 1-én (ahogy az anyakönyvében áll), vagy február 22-én (ahogy családja állította). (Az ellentmondást a fesztiválszervezők úgy hidalták át, hogy az évforduló alkalmából Varsóban a két dátum között állandóan szól a zenéje.)

Mozarthoz hasonlóan csodagyermekként indult: hatévesen már zongorázott és zenét szerzett, nyolcévesen koncertezett. Első zenetanára hamar elbocsátotta, mondván, többet tud, mint ő. Chopin a nyári vakációkat vidéken töltötte, itt fedezte fel a lengyel népzenét, ami zeneszerzői munkásságának egyik gyökeréül szolgált. Tizenévesen a varsói szalonok kedvence lett, első nagy önálló hangversenyét 1829-ben Bécsben adta - Mozart-variációját hallva Schumann zseninek kiáltotta ki.

Az 1830-31-es lengyel nemesi felkelés után Párizsban telepedett le, koncertezett és tanított, 1835-ben megkapta a francia állampolgárságot. Barátai között tudhatta a kor nagyságait, Bellinit, Berliozt, Liszt Ferencet, Balzacot, Heinét. Élete nagy szerelme a kihívó magaviseletű George Sand írónő lett, holott megismerkedésük idején még azt írta róla, hogy "valami taszítja" tőle. Kapcsolatuk tíz év után ért véget, amikor Sand azzal gyanúsította a komponistát, hogy nemcsak vele, hanem lányával is viszonyt folytat.

Chopin kiskorától sokat betegeskedett, gyakran kapott légúti fertőzést, tüdőgyulladást. Egészsége olykor annyira megrendült, hogy koncert után egyedül nem tudott lemenni a színpadról, tanítványait pedig ágyban fekve oktatta. 1838 telén gyógyulást keresve Sand társaságában Mallorcára utazott, de napsütés helyett csak hideg és eső fogadta, a telet egy fűtetlen kolostorban kellett átvészelnie. Egészsége mindezek ellenére rendbejött, és egy ideig viszonylag jó körülmények között élt. A párizsi forradalom elől Angliába menekült, innen kimerülve tért vissza, és egy év múlva, 1849. október 17-én elvitte a tüdőbaj. Az alig 39 éves Chopin temetésén kérésére Mozart Requiemje szólt.

Hamvai a párizsi Pere Lachaise temetőben nyugszanak, konyakban tartósított szívét a varsói Szent Kereszt templomban őrzik. A hatóságok nem járultak hozzá, hogy DNS-mintát vegyenek belőle, pedig ez eldönthetné, hogy tuberkulózisban vagy a genetikai eredetű cisztás fibrózisban szenvedett-e. Utóbbira utalna a gyakori tüdőgyulladás, hogy 22 évesen sem kellett borotválkoznia, és soha nem született gyereke.

Chopin a romantikus kifejezőeszközök egész sorát hozta a zongorajátékba, lágy, lírai hangzása végletes dinamikai ellentétekkel, érzelemgazdag és virtuóz előadásmóddal párosult. Ő írt először balladákat, önálló scherzókat, ismertette meg a világgal a lengyel mazurkát, újította meg romantikus alapon a Bach-féle prelűdöket. A zongora poétájaként, rabjaként és zsenijeként is emlegették, e hangszerre írta két zongoraversenyét, 24 prelűdöt és az Etűdöket; népszerűek rövidebb zenedarabjai, keringői, noktürnjei is. A lengyel népzene fordulatait polonézeibe és mazurkáiba iktatta, így a romantikus népies zene megindítója lett.

Forrás: www.mult-kor.hu

... a PI számról

 

1540. január 28-án született Ludolph van Ceulen, akinek nevét az tette halhatatlanná, hogy 35 tizedesjegyig számította ki a pi értékét.

Azok kedvéért, akik már régen jártak iskolába: a pi a kör területének és kerületének kiszámításához használt konstans érték, a kör kerületének és átmérőjének hányadosa, amely a kör nagyságától független állandó szám. Azt már az ókorban is tudták, hogy e szám nagyjából 3-nak felel meg, a matematikában is jeleskedő Arisztotelész a körbe írt és a köré írt sokszögek kerületének határértékeivel 3 10/70 és 3 10/71 között adta meg, ami nagyjából 3,141-nek felel meg. A bűvös szám meghatározásával ezután is sokan próbálkoztak, segítségül híva a kör (ma már tudjuk, reménytelen) négyszögesítését is.

E probléma izgatta Ceulent is, aki nevével ellentétben nem Kölnben, hanem Hildesheimben született. Szüleinek szegénysége miatt egyetemre nem járt, így a korabeli latin és görög nyelven írt tudományos műveket csak fordításokból ismerte meg. Számos protestáns némethez hasonlóan a katolikus inkvizíció elől Hollandiába települt. Először Delft városában tanított matematikát és vívást, majd Leidenben nyitott vívóiskolát, később az itteni műszaki főiskolán adott elő matematikát, földmérést és hadiépítészetet 1610. december 31-én bekövetkezett haláláig.

Ceulen foglalkozott trigonometriával és transzcendens egyenletek megoldásával is, legtöbb idejét mégis a pi kiszámolásának szentelte, és ez tette nevét halhatatlanná. A körről írott, 1596-ban megjelent munkájában (amelyet tanítványai fordítottak latinra) Arkhimédész módszerét követve egy (persze csak virtuálisan megszerkesztett) 60x2 a 33-ikon (515.396.075.520) oldalú sokszöget használva 20 tizedesjegyig adta meg a pi értékét. Élete hátralévő részében már egy 2 a 62-iken oldalú poligonnal dolgozott, s elért a 35. tizedesjegyig. A 3,14159265358979323846264338327950288 érték azóta is a nevét viseli, ez a Ludolph-féle szám - Ceulen annyira büszke volt rá, hogy még sírjára is ezt vésette. A pi jelölést 1706-ban az angol William Jones vezette be, lévén ez a kerületet jelentő görög szó első betűje.

A pi értékét a mai számítógépekkel már több billió tizedesjegyig kiszámították, jóllehet a mindennapi életben bőven elég két tizedesjegy. A sok számjegyű pit egyebek mellett számítógépek ellenőrzéséhez lehet használni, hiba esetén ugyanis a hányados valamelyik számjegye nem stimmel. A matematikusokat továbbra is izgatja az irracionális és transzcendens szám, amelyben a tizedesjegyek ismétlődés nélkül, véletlenszerűen követik egymást, ráadásul nem gyöke egyetlen racionális együtthatójú algebrai egyenletnek sem. A pi-nek van világnapja (természetesen március 14., azaz 3.14, ami véletlenül Einstein születésnapja is), verseket, dalokat ihletett, Szász Pál matematikus mnemotechnikai versben örökítette meg, sőt még filmet is forgattak róla.

Forrás: MTI

... Nagy Sándor páncéljáról

Az ókor egyik legnagyobb hódítója, a makedón király, Nagy Sándor katonái linothoraxot hordtak, vagyis kevlárszerű testpáncélt. Ez a "védőborítás" rendkívül hatékony volt, és laminált lenrétegekből készült - állítja egy friss tanulmány, amelyet a Discovery News idéz.

A laminálás ma is közismert, hiszen padló is készülhet préselt falemezekből, de kevesen gondolnak arra, hogy a különböző igazolványokban is több réteget ragasztanak (laminálnak) össze.

Amikor Nagy Sándor a Kr. e. IV. század utolsó harmadában hatalmas területeket hódított meg, elsősorban Perzsia legyőzésével, alighanem ilyen módszerrel, laminálással készült különleges páncél is segíthette csapatait - vélik tengerentúli kutatók. Az Amerikai Régészeti Intézet éves közgyűlésén ismertetett tanulmány szerint ugyanis Nagy Sándor maga is ilyen linothoraxból készült páncélt viselhetett - ezt egyébként egy ókori mozaikkép is megerősíti.

Gregory Aldrete, a University of Wisconsin-Green Bay professzora szerint a linothoraxszal csak egy probléma van: minthogy anyaga nem időtálló, nem maradt fenn belőle egyetlen példány sem, ezért tűnik rejtélyesnek a védőborítás. A titokzatos linothoraxot leszámítva, az ókori fémpáncélokból sokat tudnak egyébként a szakértők.

Ezer éven át használták

Pedig a linothoraxot körülbelül ezer éven át használták a mediterrán civilizációk. Aldrete és kollégája, Scott Bartell kiderítették, hogy számos történelmi forrásban szerepel ez az eszköz, amelynek mindeddig nem tulajdonítottak nagy fontosságot a régészek és a történészek.

Eddig 27 leírást és 18 különböző szerzőt azonosítottak a wisconsini kutatók. Hétszáz ábrát, vizuális megjelenítést is találtak erről, többek között görög vázákon és etruszk templomi domborművökön. (A Wikipedia angol oldala szerint az első említés erről az Iliászban, Homérosz Trója ostromáról szóló művében szerepel, ahol Aiax - Ajax - visel ilyen vértet.)

A legfőbb, ma is látható bizonyíték erre a Nagy Sándor-mozaik, amelyet Pompeii-ben találtak. A történeti források közül pedig Plutarkhosz is ír arról, hogy a makedón király mellvértje összefont, összehajtott, (kettőzött) lenből készült a híres Gaugamélai csatában, Kr. e. 331-ben. Ez a csata hozta meg a legnagyobb sikert a makedónok számára, és itt mértek döntő vereséget Perzsiára.

El lehetett égetni

Amikor Indiát támadta meg Nagy Sándor, alighanem szintén lenből készült mellvért lehetett a katonák rendes felszerelése. Erre bizonyíték, hogy a források szerint 25 ezer új védőfelszerelést osztottak ki a makedón harcosoknak, miközben a régieket elégették. Ennek Aldrete szerint csak akkor van értelme, ha valamilyen szövetből készültek ezek, nem pedig fémből.

A kutatók mindezek után megpróbáltak az ókorban ismert technikákkal lenpáncélt készíteni. Kísérleteikben kimutatták, hogy az ilyen védőborítás sok esetben hatékony védelmet nyújtott még nyilakkal szemben is, mert rugalmas szerkezetük a nyíl mozgási energiáját képes volt levezetni. Bárdokkal, kardokkal és más támadófegyverekkel is tesztelték a laminált páncélt, amelynek tulajdonságai a kevlárra emlékeztették a tudósokat. (A kevlár szintetikus anyag, XX. századi találmány, és ma is sokszor ezt használják páncélokhoz.)

Forrás: hvg.hu

... Mátyás királyról

... a nagy hírnévhez, a sikeres üzlethez nem kellenek komplex eszközök: pár egyszerű, de jól megválasztott taktika alapos, következetes kivitelezése is meghozhatja a dicsőséget.

Kérdezd meg bárkitől, hogy ki volt a legnagyobb magyar király, és 10-ből 9 rá fogja vágni: Mátyás! De miért? Voltak más királyok is, akik csatákat nyertek, akik hadsereget állítottak fel, mások is támogatták a művészeteket - akkor miért éppen ő?

AZ IGAZSÁGOS

Mátyásnak remek volt a pozícionálása. Mára már mindegy, hogy ő ragasztotta-e magára az "igazságos" jelzőt, vagy a nép - a lényeg, hogy kiválasztotta a népszerű uralkodók egyik legfontosabb jellemzőjét és következetesen használta, összekapcsolta a jelentését saját nevével. Ha azt kérded: "ki volt az igazságos király?", mindenki rá fogja vágni "Mátyás!" Ez pedig pontosan a pozícionálás lényege.
Nem "Mátyás a hódító", vagy "Mátyás a hős", nem is "Mátyás, aki menedzseli az országot, terjeszkedik, és az oktatásról meg a kultúráról sem feledkezik meg". (Gondolj csak bele: hány cég próbál egyszerre ilyen sok mindent elmondani magáról!)
Mátyás ezzel szemben csak egyetlen tulajdonságot választott ki, és csak erre az egyre koncentrált - be is jött neki. Vajon a Te cégednek is van egy olyan tulajdonsága, képessége, amit érdemes külön kiemelni úgy, hogy a többi kompetenciádat már meg sem kell említeni? Van olyan fogalom, ami így összefonódott már a céged nevével? A Te iparágadban mi lenne az a meghatározó tulajdonság, ami az uralkodásban az igazságosság?

ÁLRUHÁBAN

"Történt egyszer, hogy Mátyás király álruhában tért be a szegényember házába", "álruhában ült be a fogadóba", "álruhában ment vadászni"...
Mátyásnak, mint uralkodónak a népe volt az ügyfele. Ha meg akart bizonyosodni arról, hogy ez a nép hogyan él, ha meg akarta ismerni a gondjaikat, ha meg akarta tudni, hogy elégedettek-e a királyukkal, akkor nem a trónján ülve filozofált róla, és nem is feltételezésekre alapozott. Helyette piackutatott! És még csak nem is alvállalkozóval, hanem személyesen.
Neked milyen minőségi információid vannak a régi és a potenciális ügyfeleidről? Mikor kérdezted meg tőlük utoljára, hogy elégedettek-e a cégeddel? Hogy miben segít nekik a legtöbbet a Veled való együttműködés? Hogy mi volt a legfontosabb szempont, amiért a cégedet választották? Hogy milyen gondok foglalkoztatják őket manapság?

EGYSZER VOLT...

A tömegkommunikáció előtt mi volt az elsőszámú eszköz, ami a néphez elvitt egy üzenetet? A szóbeszéd, a mesék.
Mátyásnak fantasztikus volt a publicitása (még mindig az). Hogyan érte ezt el?
Pontosan azt a médiát dominálta - a meséket - ami a célközönségéhez szólt, amit falt a nép, és amit szájról szájra továbbadott - így az üzenete mindenkihez eljutott.
Minden meséje az igazságról szólt, azaz "sajtóközleményeiben" mindig a pozícionálását erősítő üzeneteket hangsúlyozta.
A történetei érdekesek, tanulságosak, élvezetesek voltak. Sztorik, amiket imádott hallani a nép, mert róluk is szólt, és amiket a mesemondók - a kor újságírói - is szívesen "megírtak".
Te tudod, hogy a célközönséged milyen médiákból tájékozódik, mit olvas, hallgat, néz, mire kattint? Megteszel mindent, hogy érdekes, a célközönséged számára releváns hírekkel áraszd el ezeket a kommunikációs csatornákat? Van olyan kulcs-üzeneted, amit minden sztoridba belefoglalhatsz?

MÁTYÁS KIRÁLY KFT

Nézzük, hogy a fentiek alapján ma hogyan vezetné cégét Hunyadi Mátyás ügyvezető igazgató úr?
Kiválasztana egy és csakis egyetlen üzenetet, ami a cégét jellemzi, és ami fontos szempont a célközönségének is. Nem vacakolna cége egyéb képességeinek hangoztatásával - erre az egyre koncentrálna minden marketing anyagában.
Személyesen felkeresné leendő és potenciális ügyfeleit, és alaposan kikérdezné őket gondolataikról, gondjaikról, szempontjaikról, véleményükről.
Gondoskodna róla, hogy cége üzenete sokszínű, élvezetes formában jusson el a médiába. Jó kapcsolatokat építene ki a sajtóval, de főleg azokkal, akik az ő célközönségéhez szóló médiákban írnak, szerkesztenek, riporterkednek. És minden egyes sajtóközleményét az első pontban írt kulcsüzenet köré építené fel.
Nagyon máshogy csinálná, mint ahogy a Te céged?

Forrás : http://www.marketingcommando.hu