A gyermekek és az úszás

Az úszás az egyik leghatékonyabb mozgásforma, amely azonkívül, hogy a legtöbb izomcsoportot egyszerre és alaposan megmozgatja, az erőt, az állóképességet és a rugalmasságot is fejleszti. Ám nemcsak a test izomzatát dolgoztatja meg, hanem az egész szervezetre is pozitív hatást gyakorol. Szakemberek szerint a test megfelelő kondíciójának és az egészségnek a megőrzésére nincs jobb módszer a rendszeres vagy a rekreatív jellegű úszástól. Az úszás során az oxigénfelvétel és -felhasználás egyensúlyban van, ezáltal javul a tüdő, a szív és a keringési rendszer teljesítőképessége. Ezért ez az aktivitás – kortól és nemtől függetlenül – mindenkinek ajánlott. Ám ahhoz, hogy egészségügyi szempontból valóban pozitív hatást érjünk el, meg kell tanulni helyesen úszni.

Mint azt Varga Marika úszásoktató is mondja: Az úszás olyan alapvető aktivitás, amit mindenkinek el kellene sajátítania, hiszen ahogy megtanultunk futni, kerékpározni, úgy ajánlatos valamennyiünknek úszni tudni. Marika több mint 20 éve foglalkozik a gyerekekkel, professzionális edzőként válogatott sportolókkal is dolgozott. Jelenleg az Újvidék Úszóklub tagjaként kisgyermekek részére tart úszásoktató tanfolyamot.
A legjobb sport
Az úszás általános hatásaival talán mindenki tisztában van, mégis miért jelentős a fiatal korosztály számára?
Nincs még egy ilyen aktivitás, amelynek során szinte minden izomrészt használunk, legyen szó akár gyermek vagy felnőtt úszóról –, hiszen úszáskor még az ujjainkban levő izmokat is teljes egészében megmozgatjuk. Egyre nagyobb a különböző testtartási gondokkal küzdő gyermekek száma, akik az orvos által rendelt terápia részeként jönnek úszni. A kicsik még fejlődésben levő csontozatára és ezáltal a helyes testtartásuk kialakítására a legjobb sport az úszás, hiszen a tartási rendelleneségek és a légzési nehézségek leginkább az úszással javíthatók. Emellett pedig köztudott, hogy a gyerek kiskorában tanul a legtöbbet, és ha valamit rosszul sajátít el, azt már később kijavítani nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Így van ez az úszással is, ezért fontos, hogy már gyermekkorukban elsajátítsák az úszáshoz szükséges alapvető mozdulatok helyes technikáit.
Hány éves kortól fogva lehet megtanítani a gyereket úszni?
Erre nincs külön szabály, az 5 éveseké az a korosztály, amely már érett arra, hogy megtanuljon úszni. Ebben a korban a gyerek képes végrehajtani egy adott feladatot még akkor is, ha neki igazából máshoz lenne éppen kedve, és képes úgy kontrollálni a mozgását, hogy pontosan végrehajtsa a számára megadott mozdulatsort. Egyébként nagyon sok függ attól is, hogy milyenek a pici első tapasztalatai a vízzel. Ha fél a víztől, akkor nehezen lehet vele dolgozni, ha pedig szereti, akkor nincs gond.
Leküzdhető a víztől való félelem?
Az úszásoktatás a vízhez szoktatással kezdődik kisebb-nagyobb létszámú csoportokban, így mindenki bátorságot gyűjthet a vízben való biztonságos mozgáshoz. A vízben különböző játékokat játszunk, amelyek által a gyerekek könnyen felszabadulnak. Van, akinek kevesebb, van, akinek több időre van szüksége ahhoz, hogy feloldódjon, megbarátkozzon az úszással, és leküzdje a félelmet.
A 3–5 évesek esetében a szülő együtt van a gyermekével a medencében. Ebben a korosztályban még nem tanulnak meg úszni, mert a mozgásukat nem tudják úgy koordinálni, hogy szabályos úszási technikákat alkalmazzanak, de olyan biztonságot sajátíthatnak el a víz felett és alatt egyaránt (megtanulnak feküdni a vízen, lemerülni, helyesen lélegezni a vízben stb.), melyeknek köszönhetően később különösebb nehézségek nélkül megtanulhatnak szabályosan úszni.
Mennyi időre van szükség, hogy megtanuljanak úszni?
Ez gyerektől függ, egy tanfolyam egy hónapig tart, hetente háromszor van óránk. A kisebbeknek általában nem elég ez az 1 hónap, 2-3 hónapig is járnak, amíg megtanulnak úszni, míg a 6-7 évesek 1 hónap alatt egészen sikeresen el tudják sajátítani az alapokat.
Miután megtanulnak úszni, általában folytatják a tanfolyamot, mivel ez alatt a havi 12 óra alatt csak az alapot sajátítják el, esetükben az úszás még nem biztonságos, hogy nehéz helyzetekben fel tudják találni magukat. A szülők többsége éppen ezért járatja tovább a gyereket tanfolyamra, hogy megismerje a technikákat is: először az alap-, majd a gyors technikát, ezután a hátúszás, majd a mellúszás következik, végül a pillangóúszás.
Sohasem késő
Mikor nem ajánlatos úszóiskolába küldeni a gyereket?
A sporttörvény értelmében a szülők szakorvosi igazolás nélkül nem írathatják be a gyereket úszásra. Tehát még mielőtt bármilyen szinten elkezdenének foglalkozni vele, kötelező sportorvoshoz vinni a gyereket, aki felméri, hogy egyáltalán foglalkozhat-e úszással, és milyen intenzitással. Ha bármilyen problémája van a kicsinek, a szülő köteles arról értesíteni az oktatót.
Mit tanácsolna a szülőknek, mire figyeljenek oda?
Az a legfontosabb, hogy a szülő megtanítsa a gyermekét: ne féljen a víztől, és ne erőltessen semmit! A tanfolyamon azonnal kiderül, ki az, aki nem fél, és szeretetből csinálja. Ha a kicsi nem akar bemenni a vízbe, akkor nem kell kényszeríteni. Sokan azt gondolják, hogy majd a tengeren minden könyebben megy, és ott megtanulnak úszni. Egyáltalán nem muszáj, hogy így legyen. Otthon hagyjuk játszani, pl. eresszünk több vizet a kerti medencéjébe, ültessük bele, adjunk neki egy pingponglabdát, hogy fújja a víz felszínén! Ez nagyon jó légzési gyakorlat, hagyjuk, hogy az arcával egy kicsit lemerüljön stb. Sokan követnek el hibát azzal is, hogy amikor meg akarják tanítani a gyereket úszni, úszógumit és karúszót is adnak rá, ezzel túlzásba viszik a segítséget. Természetesen az egészen picik esetében megengedett mindez, az idősebbek azonban, ha már szükségük van valamire, akkor inkább csak a karúszót használják, mert azzal sokkal jobban érzik, mit csinálnak a vízben, vagy kis fekvőszivacsokat alkalmazzunk, amelyekre ráteszik a felsőtestüket, és akkor a lábukkal mozoghatnak.
Meddig nem késő megtanulni úszni?
Sohasem késő. Korábban a felnőtt korosztály részére is tartottunk úszásoktatást egyesületünkben, de kénytelenek voltunk megszüntetni ezeket a csoportokat, mert nem voltak kifizetődőek. De ami a gyermekeket illeti, nagyon nagy az érdeklődés az úszás iránt, és sajnos helyszűke miatt időnként megtörténik, hogy az úszóegyesület nem tud fogadni minden gyereket. A tartományi székvárosnak kevés medencéje van ahhoz, hogy minden igénynek eleget tudjon tenni. Egy oktatónak legfeljebb 15 tanítványa lehet, hogy felelősségteljesen és figyelmesen tudja végezni munkáját.
A gyerekeken kívül külön programot dolgoztak ki a középiskolás, egyetemista korosztály részére is, amely tud úszni, de szeretné elsajátítani a helyes úszótechnikákat. Ezenkívül pedig a hölgyek részére már néhány éve sikeresen működik az aquarobik, a középkorú hölgyeknek pedig a rekreatív úszás – mondta végezetül Marika.

Rekreatív úszás

A szervezet számára ideális az úszáshoz a 25–26°C-os víz, míg a gyerekek esetében a 28°C-os. 22 fok alatti hőmérséklet nem ajánlatos, kivéve, ha valakinek a szervezete már kicsi korában megszokta a hidegebb vízet, pl. hegyvidéken élők esetében. Mindenféleképp ajánlatos azért kikérni az orvos véleményét, mielőtt e mellett a testmozgás mellett döntünk, hogy egészségügyi állapotunk függvényében megfelelő intenzitással és mértékkel úszhassunk.
A szakemberek szerint a kora délelőtti órákban a legjobb úszni, ekkor a leghatékonyabb.

Úszással megelőzhető

• A gerincre nehezedő hátizsák a gyermekek még fejlődésben levő csontozatára olyan hatást gyakorol, melynek következtében tartási rendellenességek, gerincferdülés alakulhat ki. Erősebb vázizomzat kialakításával segíthetünk gyermekünknek a helyes testtartás beállítására, és erre a legjobb sport az úszás.
• A tölcsérmellkas (fiúknál 2-szer gyakoribb, mint a lányoknál, enyhe esetben csak szépséghibának számít, súlyosabb esetben légzési nehézséget is okozhat) leginkább az úszással javítható, illetve teljesen megszüntethető.
• Asztmás betegeknél egyre gyakoribb gyógyító sport. A tüdő kondicionálása számukra elengedhetetlen, ezért az úszást javasolja minden orvos, mint ahogy a legtöbb légúti megbetegedésnél is.
• A legtöbb veleszületett vagy szerzett mozgásszervi betegségek kezelésénél ajánlott az úszás.

Forrás: magyarszo.com/fex.page:2012-08-03_A_gyermekek_es_az_uszas.xhtml

Indulás az iskolába

Szeptemberben ismét kezdődik az iskola. Praktikus már most elkezdeni a készülődést, alaposan utánanézni mire lesz szükség, és hol szerezhető be, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen utána rohangálni.

Ceruzától a füzetig

Akik már tavaly is iskolások voltak könnyebb a dolguk, hiszen sok minden megmaradhat az előző évből, és már van tapasztalatuk, hogy mire lehet majd szükség. Jó, ha már most átnézzük az otthoni készleteket, hogy mi az, amiből esetleg új kell, vagy kiegészítésre szorul, így a végtelennek tűnő lista jócskán rövidülhet. Velük szemben sokkal nehezebb dolguk van az újdonsült kisiskolásoknak és gimnazistáknak. Ilyenkor az újdonság miatt sok olyan eszköz kerülhet a listára, ami valójában teljesen fölösleges lesz, így növelve az amúgy is hatalmas kiadásokat, és sok olyan dolog is lehet, ami egy még nem tapasztalt szülőnek vagy gyereknek nem jut eszébe, így hiányos lehet a felszerelés, és majd később kapkodva kell pótolni a kimaradt iskolaszereket. Az iskolák ma már beiratkozásnál sokszor adnak listát a beszerzendő dolgokról, de a leendő tanároknál is lehet érdeklődni, hogy mit kell megvenni az iskolakezdéshez, amire mindenképpen szükség lesz. Fontos, hogy fogyóeszközök terén, mint a toll, ceruza vagy füzet, gondoljunk a tartalékokra is, így nem fordulhat elő, hogy az iskolából hazatérve szembesülünk a betelt füzettel vagy kifogyott tollakkal.

A választásnál tartsuk szem előtt, hogy a gyerekeknek ezek lesznek most a legfontosabb eszközei, amiket minden nap a kezébe vesz. Jó, ha már a legkisebbeket is bevonjuk a vásárlásba. Kérdezzük meg miből, milyet szeretne, hiszen ha ő választja, tetszik neki, sokkal nagyobb örömmel fogja használni, ösztönzőleg hatnak majd.

Ne csak az ár legyen fontos, hanem a minőség is. Sok olyan dologra lesz majd szükség, ami hosszú időre szól, és fontos, hogy kényelmes és jó legyen. Ilyen például a táska, és a tornafelszerelés is. Ha ilyesmit vásárolunk, alaposan fontoljuk meg hol vesszük, itt különösen fontos a megfelelő minőség. Bár rendkívül olcsón is juthatunk ruházathoz, egyáltalán nem biztos, hogy a legolcsóbbat érdemes megvenni. A gyerekek az iskolában, főleg a kisebbek nem kímélik ezeket. Lehet, hogy rövid távon spórolunk, hosszabb távon azonban többszörös kiadásaink is lehetnek, ha kéthetente új táskát vagy tornaruhát kell vennünk, mert elszakad vagy elromlik.

Ma már a környezetvédelem a legkisebbeknél kezdődik. Válasszunk természetes anyagokból készült termékeket. Vásároljunk tartós eszközöket, mint az újratölthető tollak, hiszen hosszú távon spórolhatunk is, és jobb minőségűek is ezek a termékek. Ha a gyermek ceruzát használ, válasszunk natúrfából, bevonat nélkül készültet. Ezek minden fajta káros anyagtól mentesek. Az újrahasznosított papírból készült füzetek bár kissé drágábbak, megtanítják a gyermeket a környezetvédelemre. Egyes áruházakban már kaphatók öko iskolaszerek is.

Milyen táskát válasszunk?

Az iskolatáska a gyerek egyik legfontosabb kelléke, hiszen naponta használja, és komoly súlyokat kell cipelnie benne. Egy rosszul kiválasztott táska nem csak a gyereke kedvét veheti el az iskolától, az egészségét is komolyan ronthatja, mindennapi viselése tartásromláshoz és hátfájdalmakhoz vezethet. Dr. Riskó Ágnes ortopéd szakorvos szerint a jó iskolatáska a hegymászó hátizsákhoz hasonló. Van derékpántja, és ha ez, és a hátpántok is jól vannak beállítva, akkor főleg a csípőkre és a lábakra esik a súly, a gerinc pedig tehermentesítődik. Természetesen két vállon kell hordani, és nem egy vállra vetve.

Néhány tipp a megfelelő táska vásárlásához:

Mindig kérjük ki a gyerek véleményét. Próbálgassa a kezében és a hátán is, hogy kényelmesen és biztosan hordható-e.

A jó táska pántjai párnázottak és állíthatók. A pántok szélessége ideálisan körülbelül négy centiméter. Ha ennél sokkal szélesebb, akkor a karokat súrolhatja, ami fájdalmat okozhat, ha pedig keskenyebb, akkor vághatja a gyermek vállát a nagy súly miatt.

A hátrész is legyen párnázott, és érintkezzen több ponton a testtel, hogy biztos tartást adjon, így kímélve a hátat. Ha már nagyobb gyerekekről van szó és nem merev táskát akarunk venni, érdemes ellátogatni sportboltokba, mivel ezeknél a termékeknél a test kímélete nagyon fontos szerepet kap.

A legkisebbek számára még praktikus lehet a merev iskolatáska. Ezeknek jó a súlyelosztásuk és szépen, gyűrődésmentesen lehet pakolni beléjük.

Ha a gyerekek már egyedül közlekednek, legyen a táskán fényvisszaverő csík, vagy foszforeszkáló minták, hogy sötétedéskor is biztonságban legyenek az utcán.

Talán legfontosabb szempont magának a táskának a súlya, hiszen amit benne hord a gyerek az a felszerelés is nagyon nehéz, legalább a táska legyen könnyű.

A jó tornafelszerelés

Sajnos a legtöbb iskolában nincs lehetőség a testnevelés órák és sportfoglalkozások után tisztálkodásra, ezért nagyon fontos, hogy a tornafelszerelés is a célnak megfelelő, jó minőségű anyagokból készüljön.

A póló és a rövidnadrág készüljön természetes anyagokból, száz százalék pamutból. Ebbe nem izzad úgy bele, mint azokba, amik műszálat is tartalmaznak.

Fontos a jó szabásvonal. Legyen a ruházat laza. Jó, ha a felsőrész követi a gyermek mozgását, így sokkal kényelmesebb lesz benne a sportolás. Ilyen szabású sportruházatot sportboltokban találhatunk, és még az áruk sem olyan veszélyes.

A tornacipő legyen jól szellőző, fűzős, ami megfelelő tartást biztosít, csökkentve a balesetek lehetőségét. Mindig legyen a felszerelésben váltó zokni, amit minden nap cseréljünk ki.

Ne tegyük a felszerelést műanyag zacskóba. Vásároljunk inkább jól szellőző tornazsákot, amibe minden belefér. Ezzel elkerülhetjük, hogy az izzadtsággal baktériumok szaporodjanak el a ruhákban, és a szagok keletkezését is kiküszöbölhetjük.

Ha mégis lehetőség van mosakodásra, zuhanyzásra, készítsünk egy kis tisztálkodó csomagot is a gyerekeknek. Nagyobbaknak a táskában alapfelszerelés legyen az izzadásgátló dezodor, vagy az illatosított testpermet.

Forrás: csaladilap.hu

Házikedvencek gyerekeknek

Szakemberek szerint az állatok jó hatással vannak a gyerekekre, a testileg vagy pszichésen beteg, illetve magányos emberekre. Ennek okát a mai napig kutatják…

- Egy nagyon édes labrador kutyusunk van otthon, Dorkának hívják – meséli a hatéves Lilla. – Nagyon szeretem, sokat játszom vele, és amikor hazajövök az óvodából, egyből nekem ugrik, annyira megörül nekem. Egyszer a virágágyásban kötöttem ki, rajtam Dorka, nyaldosta az arcom, és letörtük anya virágait. Nem mertük elmondani, hogy mi történt. A mi titkunk maradt.

Addig érdekes, amíg „pici és aranyos”

Azt elsősorban a szülőnek kell eldöntenie, hogy tartsanak-e otthon állatot, vagy sem. A gyerekek legtöbbször eleinte ugyan még foglalkoznak velük – amikor „pici és aranyos” –, de később többnyire a szülőkre marad a feladat. Ha mégis arra adjuk a fejünket, hogy a gyerekek mellett háziállatot is tartunk, néhány dolgot nem árt figyelembe venni. Turánszky Edina pszichológus, mediátor szerint át kell gondolni, hogy a szülő elbírja-e még a pluszfeladatokat, amelyek a háziállat érkezésével hárulnak rá.
– Ha úgy érzi, hogy már így is túl van terhelve, akkor a háziállatot is csak nyűgnek fogja tekinteni, különösen akkor, ha annak ellátásában a családtagok nem vesznek részt – mondja a szakember. –
Egyébiránt ismerjük azt a tényt, hogy az állatok milyen jó hatással vannak az emberre.

Milyet válasszunk ?

– A kutya, a macska, a teknős és a rágcsálók a legnépszerűbbek az otthon tartott állatok közül – mondja dr. Bencze Adrienn állatorvos. – Olyan állatot érdemes választani, amely kommunikál a gyerekekkel, mint a kutya és a macska. Az előbbi azért is jó, mert kötődik az emberhez, az utóbbi, mivel nem falkaállat, minket sem tekint falkavezérnek, tehát nem hajtja végre a parancsokat, kevésbé ragaszkodó. A kutyusokat meg lehet tanítani arra, hogy mit szabad, és mit nem, a cica viszont, ha nem figyelünk rá, egyből felugrik mindenhová. Ellenben kevesebbet kell foglalkozni vele, így a gond is kevesebb a macskákkal, de nem is kötődik úgy, ahogy egy kutya.
A pszichológus szerint, ha a háziállat a gyerekkel is kapcsolatba kerül, akkor mindenképpen olyat válasszunk, amelyik nem agresszív, de a gyerek temperamentumát is vegyük figyelembe, és ne válasszunk egy agresszívabb gyerek mellé olyan háziállatot, amelyben kárt tud tenni. Ezenkívül egyes allergiás reakciókat is figyelembe kell venni a háziállat kiválasztásánál.

Emlékeztet a plüssmackóra

– A háziállat feltétlen szeretetet és ragaszkodást mutat az ember iránt. Egy olyan állat, amelynek szőre van, lehet simogatni, össze lehet vele bújni, a biztonság és a törődés érzetét kelti a gyerekben és a felnőttben is. Emlékeztetheti a plüssmackójára, amellyel kicsi korában elaludt, amely a „védelmét” szolgálta – mondja Turánszky Edina. – Ha a gyerek kiveszi a részét a háziállatról való gondoskodásból, akkor megtapasztalhatja azt az érzést, hogy szükség van rá – hiszen például egy hörcsög, egy madár vagy egy díszhal nem tudja a saját almát/akváriumát kitakarítani, és az élelméről sem maga gondoskodik. Ezt a négylábú állatok a simogatás, összebújás örömével hálálják meg, mások azzal, hogy egészségesek, és szép látványt nyújtanak. A gyerekek már óvodáskortól segíthetnek például az alomtakarításban, az etetésben, nagyobb korukban pedig teljesen át is vehetik az állat gondozását. Az egészségügyi beavatkozásokat hagyják meg a szülőknek, illetve az állatorvosnak – javasolja a pszichológus.

Az állat olyan, amilyenre neveljük

– Ha velünk alszik, bejáratos a ház minden zugába, szétrágja a cipőket, az nem az állat hibája, hanem a gazdáé – mondja az állatorvos. – Az pedig nem a gyerek hibája, ha egy idő elteltével már csak a szülő gondozza az ebet, és a gyerek már csak játszik vele. Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy kérjük egyszer-kétszer, aztán ha nem csinálják, megcsináljuk mi. Ez aztán azt vonja maga után, hogy végül minden a szülőre marad.
Bár a kutya nem ágyba való, azzal sincs semmi baj, ha valaki ragaszkodik hozzá – mondja az állatorvos –, de meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket: az állatok kapják meg a megfelelő oltásokat, figyeljünk a bolha- és kullancsirtásra, valamint a féreghajtásra. Így nem kapunk el semmiféle fertőzést, tehát az ágyba is nyugodtan beengedhetjük őket. Az a kutya, amelyiket beengedik a lakásba, teljesen felveszi a család ritmusát, és sokkal inkább családtaggá válik – véli a szakember.

Egy állat elvesztése egy hozzátartozó elvesztését jelenti

– Az állat halála veszteség. Hasonlóképpen érintheti a gyereket, mintha egy hozzátartozóját veszítette volna el – mondja Turánszky Edina. – A fájdalom intenzitása függ attól, hogy milyen erős volt a szeretet és a kötődés a háziállat és a gyerek között. A háziállat elpusztulását nem célszerű a gyerek elől eltitkolni, hiszen az elpusztult állatot gyakran ő találja meg. Mindenképpen hagyjuk, hogy a gyerek kiélje fájdalmát az elvesztett kedvenccel kapcsolatban. Nem feltétlenül célszerű azonnal egy másikat venni, mivel a kötődés az előző állat felé állt fenn, az új az első egy-két hétben, hónapban nem tudja azt pótolni, nem fog tudni az elvárásoknak megfelelni, hiszen ő egy másik lény, nem azonos az elveszítettel. Ez csalódást okozhat a gyereknek, elveszítheti érdeklődését az új háziállat iránt. Hasonló ehhez az, ha a háziállat elveszik.

Autista gyerekek és a kutya

Az autizmus a szociális kapcsolatteremtés, a kommunikáció és a szimbolikus gondolkodás fogyatékossága. Az autisták kb. 95%-a önálló életvezetésre alkalmatlan, és 75%-a értelmi fogyatékos. Sajnálatos módon a statisztikák arról tanúskodnak, hogy az autista gyerekek száma az utóbbi fél évszázadban elképesztő mértékben megnövekedett. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gyógyítással, terápiával foglalkozó szakemberek ezen a területen nagyon intenzíven próbálják bevonni az állatokat. Ezeket a tudomány mai állása szerint semmilyen más módon nem lehet olyan hatékonyan és könnyen elérni, mint – a legtöbb esetben – kutya segítségével.


A csoport hosszú távon, összesen tíz alkalommal megfigyelte, regisztrálta és kiértékelte az autista gyerekeknek a kutyához, az emberhez és a tárgyakhoz való viszonyát, azon szempontok szerint, hogy a gyerek hány alkalommal, milyen hosszú ideig és milyen intenzitással lép kapcsolatba a három objektum valamelyikével. Mind a három szempontból a kutya került a legelső helyre. Érdekes megállapítás, hogy szinte kivétel nélkül, még olyan gyerekek esetében is, akik a megfigyelés előtt határozott félelmet mutattak a kutya iránt, a harmadik találkozás hozta a legnagyobb eredményt.

Forrás: www.nlcafe.hu

Vajon fáj a gyerekeknek, amikor nőnek?

Amikor próbáljuk megfejteni a gyerekünk viselkedését, gyakran a legkézenfekvőbb magyarázatra nem gondolunk.

Miért ébrednek fel a kisgyerekek kora reggel, miközben a tinédzserek akár délig is alszanak?
A gyerekeknek és a tinédzsereknek mintegy tizenkét óra alvásra van szükségük. Így az öt éven aluliak, akik este hét óra körül bújnak ágyba, reggel hétkor már talpon vannak. Viszont a tinédzserek ritkán fekszenek le éjfél előtt, így ők dél előtt nem is kerülnek elő a szobájukból. Vagyis egyáltalán nem alszanak többet, csak nem akkor, amikor a felnőttek szeretnék.

Miért szeretnek a fiúk autóval/mozdonnyal/játék karddal játszani, míg a lányok babával?
Ha próbaképpen a fiúknak babát adunk játszani, biztos, hogy rövid időn belül valami harc résztvevői lesznek. A kislányok ugyanis általában játék közben is az édesanyjuk tevékenységeit másolják, míg a fiúk a filmek szuperhőseit és karaktereit használják modellként.

Miért osztoznak meg nehezen bármin a gyerekek?
Az osztozni tudás tanulható képesség, ezért hasznos óvodába járatni a gyerekeket, ahol kénytelenek szembesülni vele. Rádöbbennek, hogy ez az egyik módja a barátok szerzésének. Nem könnyű nekik, de fontos korán megtanulniuk, hogy az osztozás a társadalmi együttélés elengedhetetlen feltétele. Némi bátorítás eredményeként a legtöbbjük belerázódik.

Miért olyan féktelenek a gyerekek?
Egyrészt így engedik ki a gőzt. Másrészt elsajátítják, hogy miként lehetnek hatással egymásra a többi gyerekkel, miként illeszkedhetnek be a környezetükbe. Számukra a rohangálás és a játék a tanulás élvezetes módja.

Miért alszanak olyan nyugtalanul a gyerekek?
Alvás közben a gyerekek többször kerülnek a gyors szemmozgás fázisába, mint a felnőttek, amikor közelebb vannak az ébrenléthez, mint mélyalvásban. Ebben az időszakban sokat forgolódnak, és a legkisebb zajra is felébrednek - ezért tűnnek nyugtalannak.

Valóban fájdalmas a növés?
Igen, vannak gyerekek, akiknél jelentkezik a növési fájdalom. Ez éjszaka felébreszti őket, fájdalmat okoz a lábukban és olykor a karjukban, ráadásul dörzsölés hatására erősödik. Aztán reggelre nyomuk sincs a kellemetlenségeknek. De ügyeljünk arra, hogy ne minden fájdalmat azonosítsunk vele! Az ugyanis betegség jele, ha a gyerek sántikál, valamint a napközben sem szűnő fájdalomtól kelletlen és rosszkedvű. Ilyenkor azonnal forduljunk orvoshoz!

Forrás: stop.hu

… hadüzenet a főzeléknek

Kisgyermekeknél gyakran előfordul, hogy nem hajlandók megenni bizonyos ételeket. Egyéni ízlés vagy rossz étkezési szokások, betegségek, a legkisebbeknél pedig fogzás is okozhatja a jelenséget. Hosszabb ideig tartó válogatás esetén szakorvoshoz kell fordulni.
"Gergő sosem volt jó evő, de mostanra a helyzet annyira leromlott, hogy csak palacsintát és rántott húst hajlandó enni, zöldségről, főzelékről hallani sem akar. Az óvodai ebédet nem hajlandó megenni, inkább vajas kenyeret eszik, mert persze a felvágott se kell" - mesélt problémájáról egy hatéves fia étkezési gondjaival küzdő anyuka.
Gyakran szembesülnek a szülők azzal a problémával, hogy csemetéjük nem eszik meg akármit. Többé-kevésbé minden gyermek válogat, hiszen ízlésük is különböző, étvágyuk is változó lehet. Sokféle okra vezethető vissza a válogatás, és időtartama is változó. Lehet, hogy bizonyos ízeket nem szeret egy gyerek, máskor pedig rosszul érzik magukat, betegek, azért válogatnak.

Közbeszólhat egy betegség is

Akár egy betegségtől is függhet, mit esznek meg épp, és mit nem. Amelyik kicsinek fáj a torka, az a pépes ételt kívánja, amelyiknek a hasa fáj, az kevés ételt fogad el. Általában átmeneti a válogatás, de figyelnünk kell bizonyos jelekre. Gyanússá akkor válik, ha hirtelen kezdenek el kerülni bizonyos ételeket, mert lehetséges, hogy ennek hátterében egészségügyi okok állnak.
"Ha egyféle élelmiszert utasítanak el konzekvensen a gyerekek, akkor figyelni kell, hiszen okozhatja allergia vagy táplálék intolerancia" - hívja fel a szülők figyelmét a problémára Dr. Karoliny Anna gyermekgyógyász. "Elképzelhető, hogy tejcukor, vagy a gyümölcscukor érzékenység miatt nem hajlandó elfogyasztani egy-egy típusú ételt a kisgyermek. Gyakran ösztönösen érzik, hogy mi okoz nekik panaszt és mi nem. Például a paradicsomot van, aki azért nem eszi meg, mert csípi a száját, csak ezt még nem tudja a szülőknek elmondani. Utólag, szakorvosi vizsgálat során kiderülhet, hogy allergiás rá".

Szénhidrátok, zsír, fehérje, vitaminok, nyomelemek

Amikor egyoldalúan táplálkozik a gyermek, akkor az úgynevezett makronutriensek azaz a fő tápanyagok, mint a szénhidrát, zsír és fehérje - nem megfelelő arányban kerülnek a szervezetébe. Ez a felépítő folyamatok komoly zavarához vezethet, például nem fejlődik megfelelően a gyermek izomzata ilyenkor. Ezért is lényeges a fehér-, vagy az idegrendszer számára a zsír és cukorbevitel. Gyermekek esetében nehéz meghatározni, mennyi kalóriára van szükségük naponta, de ha válogatnak, meg van rá az esély, hogy nem jut elegendő kalória a szervezetükbe. Ennek következménye lehet például a növekedési zavar.
Szerencsére igen ritka, hogy a válogatás miatt súlyos hiányállapotok alakuljanak ki. Inkább technikai jellegű gondot jelent a válogatás, ez pedig a szülők találékonyságával orvosolható. Amikor ugyanis bizonyosféle gyümölcsöket nem eszik meg egy gyerek, akkor más fajták szolgálhatnak vitaminforrásként. Mindenképpen szükség van a szülők leleményességére Dr. Karoliny Anna szerint is, hogy alternatívát nyújtsanak az apróságoknak a visszautasított élelmiszerek helyett.
Problémát a hús vagy a zöldség félék elutasítása jelenthet. Nem ritka, hogy a gyerekek a párolt zöldségeket nem eszik meg, vagy egyáltalán nem nyúlnak a zöldségekhez. "Jó volna, ha a kicsik a kisétkezések alkalmával - tízórai, uzsonna - megennék a szendvicshez a paprikát, paradicsomot" - véli Solymosi Dóra, dietetikus.
Mindenképpen orvosi segítségre van szükség, ha túlzottnak gondoljuk a válogatást. Ugyanis így előfordulhat, hogy alapvető ásványi anyagok, nyomelemet, vitaminok hiányoznak a táplálékából, így például az A-vitamin, vagy a cink, vitamin- és ásványi anyag pótlására is szükség lehet. "Addig is kínáljuk meg a kicsit zöldséglevekkel, gyümölcsök kicsavart levével, új ételekkel, és ne féljünk kísérletezni sem. Bevonhatjuk úgy is őket az ételkészítés folyamatába, ha elmondjuk nekik, hogy most milyen alapanyagok találhatók otthon, és együtt kitaláljuk, milyen ételt készítünk el belőle. Nem kell megkérdezni naponta arról, hogy mit kér, hiszen ha minden alkalommal azt feleli, palacsintát, akkor azt azért nem kaphat adhatjuk neki" - tanácsolja a dietetikus.

Helytelen étkezési szokások 

Bizonyos ételek elvehetik az étvágyat. Kristóf Emília védőnő arra figyelmeztet, hogy "amelyik kisgyermek napközben sok cukrozott ételt és sok cukros üdítőt kap, az bizonyos ételeket kerülhet, esetleg csak édességet lesz hajlandó fogyasztani". Okozhatja viszont pszichés probléma is, hogy az asztalnál válogatós lesz a gyerek. Nem használ a dietetikus szerint, "amikor a szülők túl nagy figyelmet szentelnek az étkezésnek, ráerőltetnek bizonyos ételeket. Amint ugyanis egyre jobban figyel a szülő az evésre, és egyre inkább erőltetné, a gyerek ellenállása egyre jobban nő: ez egy ördögi kör". Solymosi hozzátette még, hogy "hiba az is, ha a testvérével, barátaival példálózunk".
"Teljesen semlegesnek kellene maradnunk étkezés közben, nem szabad sem szidni, sem állandóan dicsérgetni a gyereket. Viszont nagyon fontos, hogy a család többi tagjával, illetve a szülőkkel együtt üljön asztalhoz, és ehhez hozzá is szokjon" - fejti ki Solymosi. "Ne álljon fel, ne rohangáljon, jó, ha azt látja, hogy mindenki nyugodtan ül és eszik. Egy idő múlva neki is megjön az étvágya, csak ehhez a szülők részéről türelem kell. Így lehet a gyermekek megfelelő étkezési kultúráját idejekorán kialakítani, Étkezés alatt ne nézzen tévét a gyerek, ne vigyen játékot az asztalhoz, mindez elvonja a figyelmét az étkezéstől: az ételeket nem rágja meg megfelelően, és ez további egészségügyi problémához vezethet".

Egészséges táplálkozási szokások alapjai

Nem árt tudni, hogy a gyerekek ízlése folyamatosan változhat. Egy-egy nemszeretem étellel érdemes később újra próbálkozni, amíg el nem fogadja, anélkül persze, hogy tukmálnánk vagy erőltetnénk. Egyszerűen csak kínáljuk meg vele, de akkor se keseredjünk el, ha visszautasítja. Lehet, hogy a tizedik alkalommal már megeszi. Ha csak rövid ideje válogat, ne aggódjunk, éhen halni biztosan nem fog.
Arra is érdemes figyelni, hogy a szilárd táplálék bevezetésénél a gyerekek többféle ízt is megismerjenek, ugyanis az anyatej elhagyása után a túl sok új, idegen íz esetleg nehézséget okozhat a gyerekeknek.
Édességeket is ehetnek a kicsik, persze csak mértékkel. Heti egy vagy két alkalommal belefér egy-egy szelet csoki. Születésnapján természetesen tortával, süteménnyel kedveskedhetünk neki. Fontos, hogy a szokásos édességeken kívül neveljük rá arra is a gyerekeket, hogy másfajta, cukormentes desszertek is léteznek. Tejberizst, túrókrémet, kölest készíthetünk egy kis kefir hozzáadásával, mazsolával, aszalt, szárított gyümölcsökkel, így a természetes cukrok adnak nekik édes ízt. Joghurtból, gyümölcsökből kevés mézzel fagylaltot is készíthetünk, ehhez még gépre sincsen szükség. Rágcsálnivalónak adhatunk sózatlan diót, mogyorót, olajos magvakat, zöldségszószokat bulátával.

Tippek az ételek elfogadásához

Előfordul, hogy bizonyos élelmiszerek színe, formája vagy mérete nem tetszik gyermekeinknek. Bevonhatjuk az arra már elég idős gyerekeket a koruknak megfelelő műveletekkel a sütésbe-főzésbe. Olyan alapanyagokat használjunk, amelyeket szeret. Lehet játszani is ilyenkor a zöldségekkel: figurákat vághatunk ki belőlük, díszíthetjük, csillag alakúra szelhetjük őket. Kirakhatunk a zöldségekből figurákat a tányéron, mondjuk kisvonatot, arcot, katonákat készíthetünk, és felsorakoztathatjuk őket.

Beválhat, ha a többi alapanyag közé rejtjük azt, amelyiket visszautasítja. Rakott fogást készítünk, felaprítjuk a kérdéses zöldséget vagy húst és mártásba, szószba szórjuk. Krémlevesekbe is keverhetjük a nemszeretem zöldségeket, és pizzafeltétként is felhasználhatjuk őket, csakúgy, mint a húsokat. Színesebb és ízletesebb lesz a burgonyapüré is egy kis sárgarépától és brokkolitól. Húspogácsákban, vagdaltakban talán szívesebben elfogyasztják a válogatós gyerekek a húst.

Gyümölcs mindig legyen elől, elérhető közelségben. Ám a "tiltott", kalóriadús, vagy ritkábban fogyasztandó ételeket ne dugdossuk előlük, mivel akkor annál erősebb lesz számukra a kísértés. Ugyanakkor a nassolnivalókkal se tukmáljuk őket.

Forrás: www.lifenetwork.hu

... gyermek az interneten

Amikor az elferdült világon ferdítünk még egy kicsit az nem feltétlenül lesz egyenes. Rendet kellene tenni – nemcsak az interneten, a lelkekben is.

A szülő természeténél fogva háborodik fel, ha gyermekéről mocskolódó szavakat, vagy éppen csorgó nyálú kamaszok (helyesírási hibáktól hemzsegő) lelkendező sorait olvassa. Ez még akkor is igaz lenne, ha az a gyermek önként, s dalolva adná fotóját ahhoz, hogy eljátszhassa a céltábla szerepét. Itt azonban nem erről van szó.

Induljunk ki egy olyan világból, ahol az internetes közösségi oldalakon keresnek „masszázs” céljából fiatal hölgyeket, vagy ahol belvárosi kávézóban szervez munkatársakat maga köré az üzletasszony, vagyis hát prostituáltakat a madame – minden gátlás és titkolózás nélkül. Ha elfogadjuk a tényt, hogy ez van (Azért ettől Isten őrizz!), könnyebb megérteni, mi is ez az egész.

A minősíthetetlen portál receptje egyszerű: gátlástalanul emeljük ki az általunk pellengérre szánt áldozat fotóját egy internetes közösségi oldalról, önhatalmúlag állítsuk ki a saját oldalunkon, majd – mert ma már minden nyilvános – röhögjünk rajta, s adjunk terepet azoknak, akik mocskolhatják. Olyan kommentekkel, amelyeket most nem szívesen idéznék. A középkori karneváli kultúra altesti humora tér vissza XXI. századi köntösben? Dobáljuk meg a púpost, szörnyülködjünk a szakállas nő látványán? Vagy egyszerűen csak kódolva van bennünk, magyarokban a rosszindulat? Mindkét állításban lehet igazság, s mindkettővel kellene már kezdenünk valamit. De hogyan?

Volt idő, hogy el kellett játszanom az erénycsősz szerepét. Akkor és ott (kamaszokat oktatva, nevelve) komolyan is gondoltam a dolgot, még akkor is, ha tudtam: a világ változik, és teljesen mindegy, hogy ez jó, vagy rossz. Megértettem, hogy mindig ez a bizonyos MÁS van, ebből kell kihoznunk a legtöbbet. Szóval akkor nem szaggatjuk szét a világhálót, mert nem tudjuk, és nem is lenne okos dolog. Túlságosan is nagyszerű találmány. Tiltsuk el a sokak által Antikrisztusnak kikiáltott számítógéptől a gyerekeket? Olvasson, sportoljon, tanuljon inkább, s ha megunja, beszélgessünk vele. Na, nem, ez sem egészen jó. Egyrészt nincs értelme szembe menni a világgal, másrészt nincs is erre időnk, mert (és az elkövetkezőket egy szuszra) dolgozunk, mint az állat, és csak érte, és nem igaz, hogy nem érti meg a büdös kölke, hogy olyan fáradtak vagyunk, hogy csak bambulni van erőnk, kifelé a fejünkből, de neki majd jobb lesz, csak most hagyjon békén. Persze neki nem kell kétszer mondani: irány a virtuális tér, ami színes, izgalmas, mondjuk nem olyan szagos, mint az igazi, de mégiscsak maga az élet. Kérdezek-válaszol, megosztja-megosztom, megmutatja-megmutatom. Egyszerű, gyors, és csak a korom miatt teszem hozzá a jelzőt, hogy majdnem igazi.

Mert neki az az igazi, ezért azt az életét KELL megismernünk, arról az életéről KELL vele beszélgetnünk, mert akár hisszük, akár nem, a felmérések szerint a fiatalkorúak legalább háromnegyede vágyik arra, hogy megmutassa szüleinek az internetes profilját. Legtöbbször azonban nincs kinek, és nincs mikor.

Mindez persze alapvető fontossága mellet is csak részmegoldás, és nem menti fel fotókkal visszaélő oldal üzemeltetőit. Nem jogvégzett emberként – azon túl, hogy elítélem a lelkiismeretlen önzést – internetes bűncselekménynek gondolom a tevékenységüket. Tudom, nehéz egy (valószínűsíthetően) amerikai szerverről működő oldalt utolérni, de nagyon sajnálom, hogy a jog intézménye egyelőre nem igazán tud mit kezdeni a jelenséggel. Ideje volna már!

Forrás:  www.nana.hu

Segítség, hazudik!

A hatodik életévük körül a gyerekek pontosan tudják, mit jelent a hazugság – azaz, megtanulják tudatosan és szándékosan használni. Mit tehetsz, hogyan kezelheted, ha te is hazugságon kapod a gyerekedet?

Ha valakinek hazudozik a gyermeke, először arra a kérdésre keresi a választ: milyen ok(ok) késztetik erre, illetve mikortól válik ez kórossá, mikortól tekinthető a hazugság valamilyen zavar jelének?

Az ok, ami miatt a gyerekek hazudhatnak, többféle lehet, mint azt a legtöbb szülő gondolja. A leggyakoribb természetesen a büntetés elkerülésére irányuló hazugság, de sokszor füllent a gyerek azért, hogy erősítse az önbecsülését, hogy megvédje külön kis belső világát, vagy hogy elfogadtassa magát a környezetével olyannak – legtöbbször „hősnek” –, aki lenni szeretne. Vagy egyszerűen csak fel akarja hívni magára édesanyja vagy édesapja figyelmét.

Természetesen nemcsak negatív gyermekhazugságok fordulhatnak elő. Vannak olyan emberbaráti füllentések is, amelyek valakit védeni, segíteni hivatottak, amelyek udvariasságból születnek, hogy valaki más ne kerüljön kellemetlen helyzetbe, ne kapjon büntetést.

Hogyan „szoktathatod le” a hazugságról?

A legfontosabb, hogy otthon jó példát lásson a gyerek, hiszen számára a család, ti szülők vagytok az elsődleges példakép és viselkedésminta, amit követni fog. Nagyon fontos az őszinteség, ha bárkit a családban hazugságon kaptok, azonnal magyarázatot kell adnia rá, hogy a gyermek is lássa, mindent be kell vallani egymás előtt, nem lesz érte büntetés.

A hazugság mindig is jelen volt (van) az ember életében. A legkisebbeknél indul a füllentéssel, majd folytatódik az ovisok nagy meséivel (a játék hevében, egy képzelt világba képzelve magát, stb.). Iskolás korban már teljesen „profi” módon alkalmazza a gyerek (a leggyakrabban a büntetés elkerülése miatt), és sajnos kamasz- és felnőttkorban is igen gyakori.

Természetesen, mint szülő nem hazudhatsz a gyermekednek (tudatosan semmiképp), ha kínos kérdést tesz fel, amire nem tudsz őszintén válaszolni, inkább mondd, hogy visszatértek rá később, ne füllents, mert ha idővel kiderül, igencsak elveszítheted a tekintélyedet a gyerek előtt.

Hazugság és következmények

Magyarázd el neki, mennyire fontos, hogy elmondja az igazat, és vállalja érte a felelősséget. Akit gyakran hazugságon kapnak, az szava hihetetlenné válik: később bármit is mondjon, nem fognak hinni neki. Ha kicsi, olvass neki olyan mesét, amiben a főhős gyakran lódít és kér segítséget a társaitól, majd amikor valóban bajba kerül, nem hisznek már neki, és senki nem siet a segítségére.


A legfontosabb a bizalom

A nyitott és bizalmon alapuló családi kapcsolat a lehető legjobb mód arra, hogy a gyermeket őszinteségre tudd nevelni. Amikor a gyermek érzi az őszinte, tetteitől független szeretetet, úgy érzi, bármit is tesz (és vall be) nem számít, mert együtt minden akadályt le tud győzni veletek.

Miért hazudik a gyerek?

A gyakori hazudozás általában akkor alakul ki, ha a családi rendszer működésében olyan zavar van, amiből a gyermek már egészen kis korától arra a következtetésre jut, hogy nem érdemes őszintének lenni. Például, ha a szülők túl szigorúak, ha olyan nagy elvárásokat támasztanak vele szemben, aminek „képtelenség” megfelelni, esetleg indulatos felnőttek veszik körül.
Tudatos hazugságról, azaz pszichés manőverekről a gyerekeknél körülbelül hatéves kortól beszélhetünk. Az e kor előtti füllentések inkább a fantázia szülöttei.

Dicsérd meg az őszinteségéért!

Mindig dicsérd meg a gyerekedet, amikor szorult helyzetében elmondja (bevallja) az igazságot – legyen szó egy rossz osztályzatról, egy általa okozott otthoni rossz csínyről. Maga a tett természetesen nem érdemel dicséretet, de a bátorsága, hogy bevallotta az igazságot, mindenképpen. Üljetek le kettesben, és beszéljétek át, mit miért tett, és hogyan lehetne elkerülni a jövőben az ilyen problémákat. És feltétlenül dicsérd meg, hogy ő sok társával ellentétben őszinte veled és megbízik benned. Tanítsd meg kezelni a hibáit, s közben ösztönözd arra, hogy újra és újra az igazat mondja.

Szüntessétek meg a hazugság okát!

Mindig nagyon fontos, hogy felgöngyölítsd a szálakat, felderítsd a hazugság okát. Ha lehet, ne teremts olyan otthoni helyzetet és elvárást, ami szinte belekényszeríti a gyereket a hazudozásba – például: „Ha négyesnél rosszabb jegyet hozol haza, egy hétig nem metsz sehova, stb.”

Prédikáció helyett higgadt beszéd

Ha hazugságon kapod, ne kezdj el prédikálni, hanem az okkeresés és a problémák átbeszélése után magyarázd el, miért nem szabad hazudni, mi az, amit elvársz tőle, mi az, amit majd felnőttként sem szabad megtennie. Mindezt lényegre törőn, határozottan, de higgadtan.

Soha nem büntesd szankciókkal!

Ha a gyerekedet túlzottan „megbünteted” a hazugságáért, a következő szankciótól félve a legközelebb majd még ügyesebben fog „átverni”. Hazudik, hogy ne büntesd meg, majd ismét hazudik… így ennek sosem lesz vége. A folyamatos számonkérés, a rajtacsípéstől való félelem azonban nem ébreszt bensőséges érzéseket, legfeljebb új és újabb szülőlázító, „törvénysértő” módszerek kiötlésére készteti a gyereket. Az eredmény: állandó hadiállapot lesz.

Lazíts a pórázon!

Azaz legyél egy kicsit engedékenyebb! Ha teljesen megtiltod például a bulizást, csak azt éred el, hogy titokban jár majd a gyerek szórakozni. Cserébe viszont kérj tőle őszinteséget és pontosságot.

Annak ellenére hazudik, hogy mindent higgadtan átbeszéltetek, és különösebb büntetés sincs kilátásban? Ez esetben itt az ideje szakember segítségét kéri, és mélyebbre ásni a hazudozás gyökereit keresve.

Forrás: www.nana.hu

 

... a példamutatásról

...avagy a modellek útján való tanulás

       Egy gyermek, amikor megszületik, beleszületik egy családba, egy szűkebb vagy tágabb közösségbe. Növekszik, cseperedik, nevelődik, magáévá teszi, beleépül énjébe az is, amit a szülők, az óvoda, az iskola szeretne, de az is a viselkedési és a személyisége repertoárjába kerül, amit nem fogadunk mindig tetszéssel és örömmel. De hogyan, miként „neveljük” gyermekeinket?
Ahhoz, hogy a nevelésről beszélhessünk, lássuk, hogyan határozza meg ezt a fogalmat a szakirodalom. Egyik helyen azt olvastam, hogy a nevelés a társadalom által meghatározott nevelési célnak megfelelő tudatos, szervezett tevékenység. A nevelés fejlesztő hatású, mert a fiatalt egy alacsonyabb neveltségi szintről kívánja egy magasabbra emelni. A nevelés mint fejlesztő tevékenység a gyermekben levő jóra, a benne rejlő pozitív tulajdonságokra épít, azok kibontakozását, alakítását célozza. Magában foglalja az átnevelést is – a káros tulajdonságok megváltoztatását. A nevelési folyamatban a szülő, a pedagógus vezet, ő ébreszti fel a fiatal együttműködési kedvét, aktivitását. Azt is mondhatjuk a nevelési folyamatról, hogy ez az, amikor a gyermek útravalót gyűjt a felnőtt élethez: megtanul szeretni, örülni, ragaszkodni, együtt érezni, beletanul az emberi viselkedés követelményeibe, szabályaiba, és kitörölhetetlenül belevési a szülei, a családja és a személyes környezete, az iskola, az óvoda, a barátok által nyújtott viselkedési mintákat. Hosszú és nehéz út vezet mindannyiunkat a felnőtté válásig, és ezt sosem tesszük meg egyedül, társakra van szükségünk. A társas kapcsolat a létünk forrása, feltétele, szükséglete, egyfajta katalizátora is. A társas kapcsolat egyaránt hat az emberi személyiségre, a biológiai és lelkiállapotára, és arra is, hogy milyen „társasszintek” alakulnak ki, kovácsolódnak egységgé. Tulajdonképpen a belső lelki rendszerünket a külső, társas közvetítésű mintából építjük fel.
A társas kapcsolat nagyjából mindenki számára előbb az anyával, a családban kezdődik. A szocializációs folyamat gyermekkori szakasza lényegében a családban zajlik. A család a legelső (érzelmileg is), az ember élete végéig a legjelentősebb közösség, amely bevezet bennünket a társas viselkedés és tevékenység szokásrendszerébe. A családban tesszük meg az első lépéseket a másik felé. Itt kell kiemelnünk a szülő-gyermek kapcsolatot, ezen belül pedig a legeslegfontosabbat – az anya-gyermek kapcsolatot. Ezen a kapcsolaton áll vagy bukik az ember majdnem komplett fejlődése. Az anya-gyermek kapcsolat által nyújtott biztonság, szeretet, elfogadás, védelem, annak hiánya vagy fogyatékossága a gyermek fejlődő lelki rendszerét alapozza meg, és ha valami az alapjaiban károsodott, hiányzik, összeomlik a „személyiség-építmény” is, mint egy homokvár. Ha a gyermek fejlődésében váratlan fordulatok, szokatlan vagy ijesztő magatartás, fejlődési visszaesés vagy ugrás következik be, sokszor nem is értjük, mi történt, és megpróbálunk valamilyen elfogadható, konkrét okot keresni magyarázatul. Pl. azért ideges, mert ilyen gyenge idegrendszerrel született; azért esett vissza a tanulásban, mert hanyag és lusta; olyan utálatos, mint az apja, anyja; azért figyelmetlen, mert máson jár az esze stb. Vagy megjegyezzük, ha nagyon nyugtalanító a gyermek viselkedése, hogy biztosan örökölte!
A megzavart, hibás, alkalmazkodni képtelen viselkedésnek, a gyermek adott magatartásának története van, nem korlátozhatjuk egy vagy néhány kiváltó okra. A magatartási zavarokat, az ideges tüneteket, feszültségeket, szorongásokat, jellemtelenséget, érzelmi kiegyensúlyozottságot, illetve ennek hiányát ugyanúgy a személyiség egész fejlődéstörténete határozza meg, mint az elért eredményeket vagy a nevelési sikereket. A szokatlan, érthetetlen, rossz magatartás okait a gyermek egyedi élettörténetében, családi világának sajátosságaiban, a szüleihez, testvéreihez, a személyes környezetéhez való viszonyában, a családi világ sajátosságaiban kell keresni. Nem kenhetünk mindent a génekre és az öröklődésre, mert a végleges „eredményre” ugyanúgy hatással van a környezet is, a nevelő hatások, amelyek érik az egyént. Így a nevelőmunka értéke és felelőssége is megsokszorozódik. De nem szabad kihagyni az egyén aktivitását, azt a tevékenységet, amit kifejt a fejlődése közben.
A szülők – és környezet többi személye is – egész személyiségükkel, valójukkal szerepelnek a gyermek életében, értékeket közvetítenek magatartásukkal, minősítéseikkel, amit a gyermekek utánzás, mintakövetés, azonosulás útján tesznek magukévá. Ezen tanulási formák alapját pedig az érzelmi kötődés képezi. Az azonosulás során akaratlanul, spontán, mintakövető folyamaton keresztül veszi át az érzelmileg jelentős személyek viselkedésmódját, elvárásait, tulajdonságait, értékrendszerét.
A szülők viselkedése a modell, és nemegyszer megtörténik, hogy a modell viselkedése megsemmisíti a szóban adott utasítás tartalmát és várt eredményét. Pl. ha a szülő veréssel bünteti gyermekét, hogy megtanulja, hogy másokat ne bántalmazzon. Itt a gyermek a szülő viselkedéséből egy újabb agresszív magatartásformát tanul meg, hogy csak az erősebb üthet. Ilyen módon önkéntelenül, a szülői modellt megfigyelve tanulunk meg érzelmi viszonyulást, például félelmet. Az anyu fél a póktól, a gyermek is fél a póktól.
A tartós, állandósult tulajdonságok kialakításában, mint amilyenek a gyermeki személyiség és a jellem, meghatározó és döntő szerepe van a gyermeknek nyújtott példának. Ez a példa, a modell jelentősebb a szóbeli utasításnál. A példa az eleven, emberformáló erő. Nemhiába szól a bölcs gondolat így: „Magad légy olyan, mint amilyenné fiadat tenni szeretnéd.” (Deák Ferenc)
Ne feledjék, a gyermeknevelésben fontos a szándék, de igazából nem a tudatos szóbeli ráhatás manőverei határozzák meg elsődlegesen a jellem fejlődését, hanem a szülők, később a „tekintély-személyek” eleven folyamata, a látható, a bevéshető minta a meghatározó. Fontos, hogy utasításaink és viselkedésünk megegyezzenek, akkor kellően támogatják azt, amit általában szóban mondogatunk, hogy mit szabad és mit nem.
Ne feledjük azt se, hogy a gyermek nem csak a jót követi, utánozza; sokkal gyakrabban szembesülünk azzal, hogy a helytelen cselekedetek, viselkedési formák is belekerülnek a magatartásába. Így is elkezdhet a gyermek gorombáskodni, féktelenül viselkedni, dohányozni, stb., mert ezt látja maga körül, hogy a felnőtt magatartása ellentmond szavainak, hisz mást követel gyermekétől, mint önmagától.
Az, hogy milyen mértékben utánozza, követi a gyermek a felnőtt példáját, attól függ, hogy mennyire kötődik hozzá érzelmileg, hogy van-e tekintélye a gyermek előtt. Tekintélyre pedig akkor tehetünk szert, ha következetesek vagyunk viselkedésünkben, elvárásainkban, ígéreteink betartásában. Legyünk következetesek a követeléseinkben, a korlátozásainkban, a szeretetünkben, a büntetésben, a jutalmazásban.

BORI Mária pszichológus
Forrás: www. magyarszo.com

...számolási zavarok

A félév közeledtével egyre több szülő, illetve diák jelentkezett a fejlesztőpedagógiai foglalkozásokra. Mivel nyakunkon a bizonyítványosztás, sokan próbáltak még az utolsó pillanatban tenni valamit a jobb jegyekért. A gyerekek többnyire harmadik-negyedik osztályosok. Úgy látszik, ekkorra válik a szülők számára egyértelművé, hogy valami baj van a csemetével.
Négy-öt éve foglalkozunk Zentán fejlesztőpedagógiával, s ugyanennyi ideje próbálunk felvilágosító munkát végezni a szülők körében. A prevenció fontosságát mindig kiemelten, nagyon erősen hangsúlyoztuk, de úgy tűnk, még sok munkánk lesz ezen a téren.
Nem állítom, hogy nem lehet segíteni egy harmadikos vagy negyedikes gyereknek a tanulásban fejlesztőpedagógiai módszerekkel, technikákkal, de sok keserűséget, csalódást megspórolhatnánk nekik, ha időben, akár óvodáskorban megkaphatnák a megfelelő ellátást. Ez azonban a pedagógusokon kívül elsősorban a szülők felelőssége. Amikor megkérdeztem az egyik anyukát, hogy mióta vannak gondjaik a matematikával, azt válaszolta, hogy a kezdetektől, amióta iskolába jár a gyerek. Az óvatos kérdésre, hogy akkor miért nem kértek segítséget korábban, azt válaszolta, hogy a tanító néni is ezt mondogatta már régóta, de ők azt gondolták, hogy majd megváltozik valami.
A szülők számára abban nyilvánul meg a gyerek számolási zavara, hogy az alapműveleteket pontatlanul végzi el. Így aztán a dolgozatok, tesztek jegyei gyengék. Három-négy év alatt a gyerek már oly mértékben ki volt téve a számolással összefüggő „stresszhatásnak”, hogy az elsődleges feladat a fejlesztő foglalkozásokon ezt valamennyire ellensúlyoznunk. Meglehetősen nehéz őket megnyerni a fejlesztéshez. Az a tapasztalat, hogy egy hónap is elmúlik, mire elfogadják, hogy ezeken a foglalkozásokon nem az ellenőrzés vagy az unalomig ismételt gyakorlás lesz a téma, és sikereket érnek el a matematikai feladatokban.
Amint már említettem, a szülők számára a rossz jegyek jelentik a „látható” problémát. A gyerek nem tud pontosan összeadni vagy kivonni. A foglalkozásokon általában kiderül, hogy számos más gond is van, amit a szülők nem vesznek észre, vagy nem látják az összefüggést a matematikával.
A számolási képesség gyengesége gyakran együtt jár az olvasási, írási képességben mutatkozó gyengeséggel. A gyerekeknél előfordulnak a látási és hallási észlelés zavarai: a 6 és 9 számjegyek keveredése, vagy a hét-négy számok neveinek tévesztése.
A téri-síkbeli tájékozódás zavarai is előfordulhatnak. Például nem képes a számjegyeket elhelyezni a kockás füzetben. „Rendetlen” a füzete, nehezen áttekinthető a munkája, ha az oldal aljára ért az írással, nem lapoz a füzetben, hanem visszatér a lap tetejére és kitölti az üresen maradt sorokat, amivel teljes káosz keletkezik a füzetlapon.
Nagyobb gyerekeknél előfordulhat, hogy az írásbeli műveletet (összeadást, kivonást) balról jobbra végzik el, helyi érték szerint azonban megfelelően egyezteti pl. az egyeseket.
Jellemző még, hogy a nagymozgásaik is fejletlenek, koordinálatlanok. Ebben az esetben legtöbbször a finommozgásokkal is gond van, tehát az írás is nehezen megy.
A figyelemteszteken gyengén teljesítenek. Figyelmük szétszórt, rövid ideig tart, fáradékonyak. Az emlékezet gyengesége a maradék megtartásánál okoz gondot. Az írásbeli műveletek tanításánál különösen oda kellene figyelni rájuk. Ehhez azonban már a tanítás megkezdése előtt tudni kell, kik ők.
A szeriális gyengeség abban nyilvánul meg, hogy még az egyesével történő számlálás is nehezített. Ennek a tízes átlépés megtartásánál is nagy a jelentősége.
Ezenkívül még számos jellemző mutatja a matematikai képességek gyengeségét.
A tantárgyrendszerű oktatás nem igazán kedvez annak, hogy a gyerekek a saját tempójukban haladjanak. Hosszabb ideig van szükségük valamilyen eszközre a számoláshoz, számfogalmuk hosszabb idő alatt alakul ki.
A fejlesztő foglalkozásokon nem csak a számokkal foglalkozunk. A nagymozgásokat, finommozgásokat is fejlesztjük. Ezeken a területeken szoktak először sikereket elérni a gyerekeink. A testsémaismeret fejlesztésére szolgáló feladatok mindig örömet, szórakozást is jelentenek. Ha megvan a sikerélmény, akkor már nekifoghatunk a sorozatképzésnek, a szabályok felismerésének, az összefüggések keresésének, persze eleinte olyan feladatokon, amelyekről tudjuk, hogy sikerülni fognak.
A számítógépes oktatóprogramokat szeretik a gyerekek, ezért jól ki lehet használni a gyakorlásnál. Ebben már verseny is kialakulhat köztük, a jutalom sem marad el, hiszen a legjobb programok írói a dicséretről sem feledkeztek meg. Pár éve volt egy elsős kisfiú, aki minden feladat végén lekapta a fejhallgatót a füléről és mosolyogva felkiáltott: „Ez engem megdicsért!” Nagy lelkesedéssel folytatta a kivonást, elvégzett vagy ötven példát, pedig azért járt hozzám, mert nehezen ment neki a számolás és nem szerette a matekot.

BERZE Gizella fejlesztőpedagógus

Forrás: www.magyarszo.com

... a hiperaktivitásról

Honnan lehet megállapítani, hogy a gyermek csak egyszerűen sajtkukac, vagy esetleg figyelemhiányos hiperaktivitásban szenved?

A figyelemhiányos hiperaktivitás (Attention Deficit Hyperactivity Disorder - ADHD) az egyik leggyakrabban előforduló idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amelyet a gyermek figyelemzavara, túlmozgása és impulzivitása jellemez. Az ilyen kisgyerek folyton izeg-mozog, közbeszól, "nem képes megülni a fenekén", kapkod. Természetesen időnként minden gyereknél előfordul ehhez hasonló viselkedés, és ez rendjén is van, a figyelemhiányos rendellenesség gyanúja csak akkor merül fel, ha a jellemző viselkedésformák többsége legalább hat hónapon keresztül folyamatosan megfigyelhető.

Honnan ismerhető fel a betegség?

 A figyelemzavarra az alábbi viselkedésformák utalhatnak:

- nem figyel megfelelően a részletekre vagy gondatlan hibákat követ el az iskolai és egyéb munkában vagy más tevékenységben figyelmét nehéz tartósan lekötni,

- sokszor nem veszi észre, ha szólnak hozzá,

- nem követi az utasításokat vagy nem hajtja végre az iskolai és egyéb feladatokat,

- elkerüli vagy nem szereti, ellenáll az olyan feladatoknak, melyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek,

- feledékeny, gyakran elveszíti a feladatokhoz vagy tevékenységekhez szükséges dolgokat,

- külső ingerek könnyen elvonják figyelmét.

A túlmozgékonyság jelei lehetnek az alábbiak:

- ülés közben babrál, fészkelődik, himbálózik, nem tud hosszan ülve maradni,

- folyton mozgásban van, mintha felhúzták volna,

- túl sokat beszél, túl hangos.

Végül az impulzivitás, szertelenség tünetei a következők:

- a kérdések végét meg sem várva már válaszol, nehezére esik kivárni a sorát

- gyakran félbeszakít másokat beszélgetés vagy játék közben.

Hogyan kezelhető?

Az ADHD kezelése összetett feladat, mely csak a gyermekkel foglalkozó szakemberek és a szülők együttműködésével hozhat eredményt. Enyhébb esetekben elegendő a szülő és a pedagógus felkészítése a gyermek sajátosságaihoz illeszkedő nevelési módszerekre, illetve viselkedésmódosító és szociális készségtréning a gyermekek számára. A figyelemhiányos gyermekek jelentős része egyéb pszichés és tanulási nehézségekkel is küszködik, így a terápia megtervezésénél ezeket is figyelembe kell venni. Leggyakoribb nehézség az, hogy gyakran az iskolai készségek zavara is fennáll, így a specifikus olvasási, írási, helyesírási nehézségeket is kezelni kell megfelelő pedagógiai-gyógypedagógiai módszerekkel.

Súlyosabb esetekben a gyermeknek pszichostimuláns gyógyszereket írnak fel. Ezek a szerek paradox módon a felnőtteket "felpörgetik", aktívabbá teszik, a gyerekeknél azonban ellentétes hatást váltanak ki, anélkül, hogy bódítanák, letompítanák gondolkodását. A pszichostimulánsok közül a gyógyszertárakban Ritalin néven forgalmazott tűnik a legbiztonságosabbnak, erre a gyerekek több mint 70 százaléka kedvezően reagál. Ha valakinél a pszichostimuláns-kezelés nem hatékony, általában antidepresszívumokat kap második választandó szerként.

Mi lesz később?

A gyógyszerrel kezelt súlyos állapotú és a "csak" viselkedésterápiában részesülő enyhébb állapotú gyerekeknél általában hónapokon belül javul az iskolai teljesítmény és magatartás. A korábban sokszor antiszociális magatartása miatt kiközösített gyerek kis szerencsével elkezd barátkozni, és a sikerek hatására az önbizalma is fejlődik.

A gyógyszeres kezelés során szerencsére nincs szükség a dózis növelésére, mivel a szervezet nem szokik hozzá a pszichostimulánsok hatásaihoz, és több évtizedes tapasztalatok igazolják, hogy a hosszan tartó gyógyszerszedés sem okoz negatív hatásokat. A legtöbb ADHD-s gyerek a serdülőkor folyamán "kinövi" a rendellenességet, amennyiben ez nem történik meg, általában ekkorra már kialakultak kompenzáló viselkedésformák, melyekkel a fiatal uralkodni tud viselkedésén. Az ADHD felnőttkorban ritka, bár előfordul.

A figyelemhiányos hiperaktív gyermekek sok nehézséget jelentenek szüleik, tanáraik, de mindenekelőtt önmaguk számára. Állapotuk mihamarabbi felismerése és kezelése a kulcs a kiegyensúlyozott, harmonikus iskolai évekhez és felnőttkorhoz.

Forrás: origo.hu