...számolási zavarok

A félév közeledtével egyre több szülő, illetve diák jelentkezett a fejlesztőpedagógiai foglalkozásokra. Mivel nyakunkon a bizonyítványosztás, sokan próbáltak még az utolsó pillanatban tenni valamit a jobb jegyekért. A gyerekek többnyire harmadik-negyedik osztályosok. Úgy látszik, ekkorra válik a szülők számára egyértelművé, hogy valami baj van a csemetével.
Négy-öt éve foglalkozunk Zentán fejlesztőpedagógiával, s ugyanennyi ideje próbálunk felvilágosító munkát végezni a szülők körében. A prevenció fontosságát mindig kiemelten, nagyon erősen hangsúlyoztuk, de úgy tűnk, még sok munkánk lesz ezen a téren.
Nem állítom, hogy nem lehet segíteni egy harmadikos vagy negyedikes gyereknek a tanulásban fejlesztőpedagógiai módszerekkel, technikákkal, de sok keserűséget, csalódást megspórolhatnánk nekik, ha időben, akár óvodáskorban megkaphatnák a megfelelő ellátást. Ez azonban a pedagógusokon kívül elsősorban a szülők felelőssége. Amikor megkérdeztem az egyik anyukát, hogy mióta vannak gondjaik a matematikával, azt válaszolta, hogy a kezdetektől, amióta iskolába jár a gyerek. Az óvatos kérdésre, hogy akkor miért nem kértek segítséget korábban, azt válaszolta, hogy a tanító néni is ezt mondogatta már régóta, de ők azt gondolták, hogy majd megváltozik valami.
A szülők számára abban nyilvánul meg a gyerek számolási zavara, hogy az alapműveleteket pontatlanul végzi el. Így aztán a dolgozatok, tesztek jegyei gyengék. Három-négy év alatt a gyerek már oly mértékben ki volt téve a számolással összefüggő „stresszhatásnak”, hogy az elsődleges feladat a fejlesztő foglalkozásokon ezt valamennyire ellensúlyoznunk. Meglehetősen nehéz őket megnyerni a fejlesztéshez. Az a tapasztalat, hogy egy hónap is elmúlik, mire elfogadják, hogy ezeken a foglalkozásokon nem az ellenőrzés vagy az unalomig ismételt gyakorlás lesz a téma, és sikereket érnek el a matematikai feladatokban.
Amint már említettem, a szülők számára a rossz jegyek jelentik a „látható” problémát. A gyerek nem tud pontosan összeadni vagy kivonni. A foglalkozásokon általában kiderül, hogy számos más gond is van, amit a szülők nem vesznek észre, vagy nem látják az összefüggést a matematikával.
A számolási képesség gyengesége gyakran együtt jár az olvasási, írási képességben mutatkozó gyengeséggel. A gyerekeknél előfordulnak a látási és hallási észlelés zavarai: a 6 és 9 számjegyek keveredése, vagy a hét-négy számok neveinek tévesztése.
A téri-síkbeli tájékozódás zavarai is előfordulhatnak. Például nem képes a számjegyeket elhelyezni a kockás füzetben. „Rendetlen” a füzete, nehezen áttekinthető a munkája, ha az oldal aljára ért az írással, nem lapoz a füzetben, hanem visszatér a lap tetejére és kitölti az üresen maradt sorokat, amivel teljes káosz keletkezik a füzetlapon.
Nagyobb gyerekeknél előfordulhat, hogy az írásbeli műveletet (összeadást, kivonást) balról jobbra végzik el, helyi érték szerint azonban megfelelően egyezteti pl. az egyeseket.
Jellemző még, hogy a nagymozgásaik is fejletlenek, koordinálatlanok. Ebben az esetben legtöbbször a finommozgásokkal is gond van, tehát az írás is nehezen megy.
A figyelemteszteken gyengén teljesítenek. Figyelmük szétszórt, rövid ideig tart, fáradékonyak. Az emlékezet gyengesége a maradék megtartásánál okoz gondot. Az írásbeli műveletek tanításánál különösen oda kellene figyelni rájuk. Ehhez azonban már a tanítás megkezdése előtt tudni kell, kik ők.
A szeriális gyengeség abban nyilvánul meg, hogy még az egyesével történő számlálás is nehezített. Ennek a tízes átlépés megtartásánál is nagy a jelentősége.
Ezenkívül még számos jellemző mutatja a matematikai képességek gyengeségét.
A tantárgyrendszerű oktatás nem igazán kedvez annak, hogy a gyerekek a saját tempójukban haladjanak. Hosszabb ideig van szükségük valamilyen eszközre a számoláshoz, számfogalmuk hosszabb idő alatt alakul ki.
A fejlesztő foglalkozásokon nem csak a számokkal foglalkozunk. A nagymozgásokat, finommozgásokat is fejlesztjük. Ezeken a területeken szoktak először sikereket elérni a gyerekeink. A testsémaismeret fejlesztésére szolgáló feladatok mindig örömet, szórakozást is jelentenek. Ha megvan a sikerélmény, akkor már nekifoghatunk a sorozatképzésnek, a szabályok felismerésének, az összefüggések keresésének, persze eleinte olyan feladatokon, amelyekről tudjuk, hogy sikerülni fognak.
A számítógépes oktatóprogramokat szeretik a gyerekek, ezért jól ki lehet használni a gyakorlásnál. Ebben már verseny is kialakulhat köztük, a jutalom sem marad el, hiszen a legjobb programok írói a dicséretről sem feledkeztek meg. Pár éve volt egy elsős kisfiú, aki minden feladat végén lekapta a fejhallgatót a füléről és mosolyogva felkiáltott: „Ez engem megdicsért!” Nagy lelkesedéssel folytatta a kivonást, elvégzett vagy ötven példát, pedig azért járt hozzám, mert nehezen ment neki a számolás és nem szerette a matekot.

BERZE Gizella fejlesztőpedagógus

Forrás: www.magyarszo.com