Egy ember borbélyhoz ment, hajvágásra és szakálligazításra.
Amint a mester hozzáfogott a munkához, egy jó beszélgetésbe
kezdtek. Sokféle témát érintettek. Amikor Istenre terelődött
a szó, a borbély azt mondta:
" Nem hiszem, hogy van Isten. "
" Miért nem? "-kérdezte a vendég
"Hát csak menjen ki az utcára, és látni fogja, hogy miért nem
hiszek. Mondja, ha volna Isten, lenne ennyi beteg ember? Lenne
ennyi elhagyott gyermek? Ha lenne Isten, nem lenne se szenvedés,
se fájdalom. Nem tudok egy olyan szerető Istent elképzelni, aki
mindezeket a dolgokat megengedi."
A vendég egy pillanatig gondolkodott, de nem válaszolt, mivel
nem akart vitatkozni. A borbély befejezte a munkát, és a vendég
kiment az üzletből. Amint kilépett az utcára, meglátott egy ragadós,
piszkos hajú és rendezetlen szakállú férfit. Koszos és ápolatlan volt.
A vendég ekkor visszafordult, belépett ismét az üzletbe, és így szólt
a borbélyhoz:
"Tudja mit? Nincsenek borbélyok."
"Hogy mondhat ilyet?"-kérdezte meglepetten a borbély.
"Itt vagyok, borbély vagyok, és éppen Ön volt nálam az előbb!"
"Nem-kiáltott fel az iménti vendég-,nincsenek borbélyok, mivel ha
lennének, nem lennének piszkos, hosszú hajú és rendezetlen szakállú
emberek, mint az az ember ott kint az utcán, nézze csak meg!"
"Ó, de borbélyok VANNAK! Ez csak akkor történhet meg, amikor az
emberek nem jönnek hozzám."
"Pontosan ez az!"-erősítette meg az előbbi vendég.
"Isten is VAN! Ez történik, amikor az emberek nem ismerik el Őt,
nem mennek hozzá, és nem tőle várják a segítséget.
Ezért van sok fájdalom és szenvedés a világban."
Végjáték tanulmányok - 10
13 éve
Mélységesen egyetértek a történet konkluziójával.
VálaszTörlésKöszönöm, nagyon szép és tanulságos történet.