... az iskolakezdésről

Augusztus tájékán a gyerekek egyre többször gondolnak a szeptember közeledtére. Ki várakozva, ki aggodalommal telve, de annyi biztos, hogy a júniusban oly távol lévő új tanév kezdete egyre közeledik.
A várakozó gyerek izgalma vékony jégen táncol, könnyen válhat aggodalommá, nem ritka esetben félelemmé, rettegéssé. Az elsőbe induló apróságok is pár hét után visszavágynak az óvodai csoportba, közlik a szüleikkel, hogy köszönik, ennyi elég volt, most már inkább a Marika nénihez járnának. Az óvoda szerepe nem az iskolára való felkészítés, az iskolába óvodások mennek. (Vekerdy Tamás pszichológus írt erről a Milyen iskola kell a gyereknek? című könyvében.) Iskolarendszerünk azonban nem mindig veszi ezt figyelembe, így aztán a lelkes hétéves meglepődve és csalódottan veszi tudomásul, hogy ez nem is olyan, mint amilyet ő várt, ráadásul ez a valami, az iskola, elhagyhatatlan. Gyerekkorban nem telhet el nyár anélkül, hogy a kisdiákok egyáltalán ne gondoljanak a sulira. Átgondolt szervezéssel, körültekintő, értő gondoskodással azonban megkönnyíthetjük számunkra a tanulásba, évkezdésbe való belerázódást.
Augusztus folyamán apránként érdemes előkészíteni mindent szeptemberre, így az iskolakezdés kellemes élmény lehet gyerekünk számára, és nem utolsósorban a mi számunkra is. Közös nyári program idején fölidézhetjük a szép emlékeket. Bizonyára annak a gyereknek is van a tarsolyában némi pozitív élmény, aki a leghatározottabban állítja, hogy utálja az iskolát. Mesélhetünk saját élményt is, csak figyeljünk oda, milyen korú gyerekről van szó. A szófogadó alsós huszadszorra is érdeklődéssel hallgatja majd apa nagy kalandját a kémiatanárral, de a tinédzser lehet, hogy fintorral válaszol. Szánjunk időt a tankönyvek, taneszközök megvásárlására, a gyerek íróasztalának rendbehozatalára, a füzetek beborítására. Az a tapasztalat, hogy amíg a legtöbb lelkes kisiskolás szívesen nézegeti új, frissen nyomtatott könyveit, csomagolja füzeteit, addig a kamasz gyereket jóval nehezebb rávenni arra, hogy az iskolás cuccokra bár egy pillantást is vessen. Tehát, hogy az évkezdés zökkenőmentes legyen, nem árt figyelembe vennünk a gyerek pszichés érettségének fokát, személyiségét és életkorát. Jól tesszük, ha gyerekünkkel egyeztetve szervezzük meg az iskolakezdésre való felkészülés lépéseit, mert egyébként könnyen kerülhetünk nem várt helyzetbe. Például tíz éven aluliak esetében előfordulhat, hogy öntapadós matricákkal agyonragasztgatott matematikai munkalapokat kell normális állapotba hoznunk. Várható az is, hogy a kiskamaszból könyv- és füzetpakolási javaslatunk nem vált ki kitörő lelkesedést. Mielőtt veszekedni kezdenénk vele, készítsünk egy nagy tál tejszínhabos gyümölcssalátát (ha szereti), tegyük a hűtőbe. Javasoljuk, hogy amíg kihűl, csomagoljuk be együtt a füzeteket és a könyveket. Ha jó a hangulat, lehet, hogy megtudhatunk egy-két információt tinédzserünk legújabb szimpátiájáról is. De ne lepődjünk meg, ha azon kapjuk magunkat, mi már a huszadik könyvet bújtatjuk a csomagolópapírba, míg az ebadta kölyke eltörölte az egész tál gyümölcssalátát. Majd a helyzetet tetézve „Mennem kell, vár a Zsuzsi, ugye megcsinálod még ezt a párat!” felkiáltással otthagyja nekünk a becsomagolatlan könyvpiramist és bevágja maga mögött az ajtót. Ne féljünk attól, hogy ezt fogja csinálni fölnőttkorában. Nem fogja. Kivéve akkor, ha mi is így szoktuk: „Segíts mosogatni... de nekem mennem kell dolgozni, neked meg úgyis szünet van, ráérsz!” Kisgyerekkorban a szülő attitűdjei, szokásai egyre inkább a gyermek attitűdjeivé, szokásaivá válnak, beépülnek személyiségébe: a szülői modell interiorizálódik. Vagyis, ha a szülők rendet tartanak a saját holmijaik között, várható, hogy gyerekeik is rendszeretőek lesznek. Persze, többnyire felnőttkorukban, ami a szülőket már rendszerint nem különösebben érdekli.
A könyvek, a füzetek becsomagolva, körző, vonalzó a fiókban, a színesek és a grafitok meghegyezve. Tornaruha tisztán várakozik a szekrényben. Még egy-két utolsó önfeledt strandolás, fagyizás. Ha megfelelően fölkészülünk az évkezdésre, nem kerülünk a Weöres Sándor által megírt helyzetbe: „Kora reggel rohanás, / rontom-bontom, / nem könnyű a tanulás, / csak aszondom.”
És kezdődhet az iskola!
Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.
Az a tapasztalat, hogy amíg a legtöbb lelkes kisiskolás szívesen nézegeti új, frissen nyomtatott könyveit, csomagolja füzeteit, addig a kamasz gyereket jóval nehezebb rávenni arra, hogy az iskolás cuccokra bár egy pillantást is vessen.

Forrás : Gruik Zsófia

www.magyarszo.com