Ebben az évezredben kapott egy világnapot az az étel - a kenyér - amely majdnem olyan fontos része a világ élelmezésének, mint a víz, hiszen a kenyér szinte minden ételhez fogyasztható, ám magában is elégséges ahhoz, hogy az éhező ne szenvedjen tovább.
Szinte minden kultúra ismeri a kenyér valamilyen változatát, mert a gabona volt az első kultúrnövény, amelyet élelmezése érdekében "megszelídített" ősünk.
A kenyér legalább olyan fontos része a művészetnek, a vallásnak, mint az étkezési kultúrának. Az egyik legfinomabb eledele már kisgyermek korunknak is a zsíros kenyér, amit szinte minden élethelyzetben, különösebb oda figyelés nélkül is megeszünk, akár játék, akár tanulás, akár olvasás közben.
Egyre nő világszerte azoknak a száma, akiknek még kenyérre sem telik, sokan éheznek a Földön, ám szerencsére nagyon sokan igyekeznek mások éhét csillapítani. A XX. század után a XXI. is sok újabb és újabb éhezőt termel ki magából, így egyre sokasodik azok dolga, akik az éhezés ellen küzdenek. Az éhes embernek - és ezen nincs mit csodálkozni - rossz gondolatai támadnak, és ezeket az ideákat, mint jól tudjuk, nagyon sok esetben rossz tettek követnek. Aki tehát az éhezés elleni küzdelemre teszi fel az életét, az a társadalmi biztonság megteremtésén fáradozik és ennél fontosabb, hasznosabb tett talán nincs is mai zavarodott világunkban.
Nem véletlen hogy a Kenyér Világnapja egyben nagyon fontos karitatív dátummá is vált. Az évek során a hazai pékek ilyenkor nagyon-nagyon sok kenyeret osztanak szét azok között, akik éheznek, akik legjobban rászorulnak a segítségre, a társadalmi gondoskodásra, arra az odafigyelésre, amit sajnos egyre kevésbé teljesít az állam, a társadalom. Arról most kár lenne vitát nyitni, hogy azért van-e ez így, mert nem figyelünk oda, vagy azért, mert már képtelenek vagyunk kezelni az emberiség legrosszabb rémálmát: az éhséget.
A kenyér tehát életet ment és ennél fontosabb dolog nem is létezhet, hiszen életet csak élet adhat.
Forrás: www.stop.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése