Február 15-én ülték a rómaiak a Lupercalia ünnepét, amelyen rendszerint egy kecskebakot vagy hím kutyát öltek le áldozatul. Az ünnep végén a kecskebak lefejtett bőrét szíjakra hasogatták, s aztán ezekkel a szíjakkal a kezükben végigrohangáltak a városon, s ahol nőre bukkantak, a szíjjal végigvágtak rajtuk. Ezeket a szíjakat fibrának (bőrhulladéknak) hívták, majd általában minden, az ünneppel kapcsolatos tisztulási eszközt „fibruá”-nak vagy „februá”-nak hívtak. Külön igét alkottak ebből a szóból: „februo”, annyit jelentett, hogy „tisztít” (persze vallásos értelemben), „meglakol”, „elégtételt ad”. Sőt a mithomán rómaiak természetesen külön istenséget is alkottak a szóból, Februus istent, az elhunyt lelkek vagy általában az alvilág istenét, akit aztán a görög Plutóval azonosítottak. Ennek az istennek szentelték aztán általában a „tisztulás” (vagyis más latin szóval: a „purgatorium”) fogalmát.
A Mensis Februarius, vagyis a „tisztulás hónapja” – a dolog természetéből folyóan – általában a nők hónapjává lett, amelyben a férfinak „elégtétellel” tartoztak a maguk természeti gyengesége miatt. Ezek az összefüggések aztán általában termékenységi hónappá tették a februárt, s az ekkor ült Lupercalia-ünnep is ilyen értelmezést kapott.
Az Egyház, mint minden antik hagyatékba, ide is bekapcsolódott, illetve szublimálta az átvett régi fogalmakat. Február másodikán üli meg a „Boldogasszony tisztulása” ünnepét (a gyertyaszentelőt, amelyet 494-ben Gelasius pápa alakított át a Lupercaliákból, éspedig abban a fogalomkörben, hogy Szűz Mária a Krisztus születése utáni negyvenedik napon ment a főtemplomba, hogy tisztulását égő gyertya mellett ülje meg). Ám az Egyház általában februárra keltezte a legtöbb női emléknapot (a németek egyes helyeken még ma is „Weibermonat”-nak hívják a februárt). Erre a hónapra esik ugyanis Brigitta, Anna-Mária (a terhes asszonyok védőszentje), Veronika, Agáta, Dorottya, Apollónia, Skolasztika, Eufrozina, Eulália, Katalin, Julianna, Eleonóra, Irén, Margit és Valpurgisz emléknapja.
Az angolok is Wives–Fest–Day-nek hívják február másodikát. A népszokások pedig Európa-szerte tipikusan asszonyhónappá avatják februárt. A vénkisasszonyok hátára ajtószárnyat kötnek, s úgy kergetik őket végig a falun. A lányok kiállnak a kapukba, s úgy várják a kezükben szíjjal futkosó legényeket: odatartják a hátukat vagy tenyerüket, s ettől a szimbolikus veréstől termékenységet vagy legalábbis férjet remélnek. Külön asszonyünnepeket is ülnek sok helyütt ebben a hónapban, s az ilyen ünnepekről a férfiakat szigorúan kizárják. Azok csak estére kerülhetnek elő, vacsorához, amelynek végével az asszonynép ölébe veszi a férfiját, s elviszi az asztaltól, ha bírja, egészen az ágyig. (Részlet Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek című könyvéből)
Jeles napok Februárban: – Vízkereszttől hamvazószerdáig: Farsang – Farsang három utolsó vasárnapja: Böjtelő – Húshagyó kedd: A farsangi idő záró napja – Hamvazószerda: A nagyböjti idő kezdete – Kövércsütörtök – Hamvazószerdától húsvétig: Nagyböjt – Purim * február 1.: Szent Brigitta * február 2.: Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony * február 3.: Szent Balázs * február 4.: Szent Veronika; Rákellenes világnap * február 5.: Szent Ágota * február 6.: Szent Dorottya * február 9.: Szent Apollónia * február 10.: Szent Skolasztika * február 11.: A betegek világnapja * február 14.: Szent Bálint; Szent Cirill és Metód; Az epilepszia világnapja * február 16.: Szent Julianna * február 19.: Zsuzsanna napja * február 21.: Nemzetközi anyanyelvi nap * február 21/22.: Halak hava * február 22.: Szent Péter apostol székfoglalása – Üszögös Szent Péter; A bűncselekmények áldozatainak napja * február 24.: Szent Mátyás apostol * február utolsó vasárnapja: Az idegenvezetők napja * február 27.: Boldog Báthory László * február 28.: Kalevala napja |
Forrás: www.magyarszo.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése