A cianiddal illetve dinamittal történő halászatnak, valamint a melegedő tengerhőmérsékletnek köszönhetően az utóbbi évtizedek alatt gyakorlatilag kihaltak, elnéptelenedtek Bali egykor színes, hívogató korallzátonyai. Ám egy egyszerű, 70-es évekbeli technológia újragondolásával most úgy tűnik, megmenthetőek a haldokló korallszirtek - nem csak Balin.
Amikor a német építész és tengerkutató, Wolf Hilbertz a tengermélyi sivataggá vált zátonyokról hallott, továbbgondolta a 70-es években tett fejlesztését. Annak idején fémszerkezeteket merített a mélybe, amelyeken élőlényekre ártalmatlan, gyenge elektromos áramot futtatott át. Ezzel pedig meggyorsította a tengeri mész kiülepedését a fémvázakon. Ezt a “Biorock”-technológiát ma is több, mint 20 országban használja az építőipar, főként Délkelet-Ázsiában, a Karib-térségben, az Indiai- és a Csendes-óceán partvidékén.
A tengeri szennyeződésekre és a világtengerek melegedésére egyébként is erősen érzékeny virágállatok számos faja a korallékszer-kereskedelem miatt mára a kihalás szélére sodródott.
Első, louisianai (USA) kísérletei alkalmával Hilbertz felfigyelt rá, hogy hamarosan népes osztrigatelepek lepték el a szerkezeteket, és birtokba vették a frissen keletkezett mészfelületeket. E megfigyelések alapján koralltermő vidékeken is kipróbálták a módszert - és működött.
Bali északnyugati vizeiben 2000-ben elhelyezték az első gyengeáramú fémszerkezetet, melyet mára hatalmas, színes, egészséges, kemény vázú koralltelepek borítják, újra kiváló élőhelyként szolgálva a tengeri flórának, faunának. Az eljárás hatására ugyanis az átlagos növekedési ütemüknél (kb. 1cm/év) 2-6-szor gyorsabban fejlődnek a korallok, így néhány év alatt két hektáron sikerült újjáépíteni a híres Pemuteran környéki korallszirteket, ahová nem kis meglepetésre a minden eddiginél dúsabban pezsgő élet is visszaköltözött. Sőt, e korallok ellenállóbbak a vegyi szennyezéssel szemben és a melegedő vizek sem viselik meg őket súlyosan.
Forrás: www.afoldgomb.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése