Tudsz sakkozni? Vagyis legalább a lépéseket ismered? Mostanában Lékó Péter nagymesterünk nagyszerű pályafutását, szép győzelmeit nyomon követve aktuális témává vált a sakkozás. De vajon azt tudod-e, hogy mióta űzik oly magas fokon ezt az agysejteket megmozgató, izgalmas sportot? Lássuk a történetét!
A sakkozás ősidők óta ismert játék. A különböző fejlettségű népek viszont különböző szinten ismerték a játékot, de mégis tartották magukat a szabályokhoz, amelyek a hosszú fejlődés alatt természetesen megváltoztak, az alapszabályok azonban mindvégig ugyanazok maradtak. A játék kialakulását többen többféleképpen magyarázzák...
Egyesek a fáraók mellett talált figurákból következtettek arra, hogy az egyiptomiak voltak a feltalálók, ám ezek a bábok két másik, ókori táblajátéknak voltak a maradványai. Egyes sakktörténészek sokáig az ókori Görögországot tartották az őshazának, míg mások Babilóniát és Kínát emlegették. Az újabb kutatások alapján azonban egyértelmű, hogy a sakkjáték Indiában született, ám pontosan meg nem határozható időben.
Indiában csaturanga néven játszották. Az indiaiak 2 és 4 személyes sakkot is ismertek, mindkettőben elefántfigurák feleltek meg a mai futóknak. Az őssakkot négyen játszották, 64 mezőn, de dobókockákkal. Négy szín volt a játékban: piros, zöld, sárga és fekete. Minden játékos nyolc bábbal rendelkezett: királlyal, elefánttal (futó), lóval, bástyával (ezt harci szekérként vagy hajóként is ábrázolták) és négy katonával (gyaloggal). Minden bábu annyi mezőt léphetett, amennyit a játékos előtte dobott. A játéknak az volt a célja, hogy az ellenfél trónját elfoglalják. A játékosok párt alkottak. Az nyert, aki legalább két királyt tudott elfogni.
A báboknak a rendje a korabeli hadsereg rendjét utánozta, amit alátámasztanak a Nagy Sándor korában keletkezett sakkfigurák is. Azt azonban nem tudjuk, miként alakult át a dobókockával játszott szerencsejáték kétszemélyes, kizárólag intelligenciára épülő, kombinációs játékká.
Indiából Perzsiába került át a játék a 6. században. A perzsáktól az arabok és a törökök vették át a sakkot, és ők terjesztették el Európában. Maga az arab játék már nagyban hasonlított a maihoz, bár különbségek azért jócskán akadtak. Például ebben még létezett az elefánt, amely - mai szemmel nézve - meglehetősen furcsa lépésmódot képviselt, ugyanis ez egyfajta futó volt, amely két mezőt is ugorhatott egyszerre, és sakkot is adhatott. A sakk történetének legrégebbi ismert mesterei mind arabok voltak: al-Adli, ar-Rázi (kora legnagyobb mesterének tartották, s még egy művet is írt "Elegancia a sakkjátékban" címmel) és asz-Szúli. Az arab játék már kifinomult pozícióérzéket, előrelátást és megfontoltságot követelt. A bábok menetmódja, elnevezése ugyan más volt, de a mai játék lényege már az araboknál kialakult.
A játék pontos útját Európába nem tudjuk. Számos helyről kiindulhatott, a legvalószínűbb Kis-Ázsiából a Balkánon, Bizánci Birodalmon keresztüli betörése Közép-Európába. A 15. század vége felé következett az áttérés az úgynevezett "gyorssakkra". Ezt a fejlődést a fers (vezér) és a fil (futó) hatáskörének megnövekedése jellemezte. Addig ugyanis ezek a figurák csak egy, illetve két mezőnyi távolságra léphettek. Lassan kifejlődött a páros mérkőzések és versenyek rendszere is. Az első ismert közép-európai sakkversenyt például 1467-ben rendezték Heidelbergben. A gyors fejlődésben nagy szerepe volt az egységes szabályok kialakulásának és a könyvnyomtatás feltalálásának. Az első nyomtatott sakk-könyvet Günther Zainer adta ki Augsburgban 1472-ben, címe "Az aranyjáték" (Das Guldin Spiel) volt. A 17. századra pedig már minden megvolt, ami a mai sakkot jellemzi.
Az európai sakk korabeli fellegvára Spanyolország és Olaszország lett. Innen kerültek ki a legnagyobb mesterek, és sokáig e két ország sakkozói között dőlt el egy-egy bajnokság. Hegemóniájuk egészen a 18. századig tartott. Az európai udvarok buzgón áldoztak a sakkozás oltárán, királyok, hercegek és nemesek párbaja lett a sakk.
Így volt ez Magyarországon is. Sokáig azt hitték, hogy a törökök hozták be a játékot hazánkba. Ez azonban tévedés, ugyanis a sakkjáték legrégibb nyoma 1335-ből, azaz Károly Róbert idejéből való. Az első, név szerint is ismert, magyar sakkozó nő volt, mégpedig Aragóniai Beatrix, Mátyás király felesége. A neves sakkjátékosok sorába tartozott a hivatásos sakkozók mellett Benyovszky Móric, Széchenyi István, Erkel Ferenc, Nagy Lajos író és még sokan mások.
Végül pedig lássunk egy-két hírességet, akik a legújabbkori sakktörténelem világbajnokai voltak: Wilhelm Steinitz, Emanuel Lasker, Jose Capablanca, Alexander Aljechin, Max Euwe, Mikhail Botvinnik, Vassily Smyslov, Mikhail Tal, Tigran Petrosian, Boris Spassky, Robert Fischer, Anatoly Karpov, Garry Kasparov, Vladimir Kramnik!
Ha eddig még nem tetted - ismerkedj meg ennek az izgalmas és komoly agymunkát igénylő szellemi "sportnak" a szabályaival!
Forrás : www.sulinet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése