Az étkezési zavarok azóta kísérik az emberiséget, amióta nem kell nap mint nap fizikailag megküzdeni az ételért és az életért. A legalapvetőbb testi funkciók, mint a szex és az evés az elsők között sínylik meg a pszichés problémákat. Az étkezési zavarok hivatalosan négy kategóriába sorolhatók: az anorexia, a bulímia, a rendszeres mértéktelen evés és az egyéb kategória alkotja ezt a betegséghalmazt.
Egy falat sem
Sokan tudnak azonosulni azzal a helyzettel, amikor valami stressz, bánat, veszteség éri őket, és egyszerűen nem kívánják az ételt. Ez önmagában még nem is lenne nagy baj, ám amikor ez napokig, vagy akár hetekig tart, az már komoly egészségügyi problémákat okozhat. Ilyenkor „lezárnak” az agynak azon receptorai, amik az éhséget hivatottak közvetíteni, és ha ételt is veszünk a szánkba, képtelenek vagyunk lenyelni azt. Ez egyfajta védekező mechanizmus a testrészéről, hiszen eredetileg a stressz azt jelentette, menekülni kell – akkor viszont csak gátolta az emésztés a szervezetünket a maximális erőkifejtésben.
Az anorexia nem ez. Talán hasonlónak tűnik, de egész más mozgatók állnak a jelenség mögött. Aki anorexiás, az súlyos énkép-zavarral küzd, és mindenképp fogyni akar, bármi áron. Csontsoványra szeretné aszalni magát, hiszen csak így felelhet meg valamilyen képnek, ami a fejében él a kívánt testalkatról.
Ez nem áll távol attól a fajta torzult gondolkodástól (piszichés betegségektől), amelyben az illető pengével vagdossa magát, vagy csonkolgatja a testét – mindegy, milyen okból kifolyólag. A közös bennük a bújtatott halálvágy. Valami olyat tesznek, ami látványos, és amivel magukra irányítják a figyelmet, mégis sokan nem „gyógyulnak meg” a rájuk irányuló figyelemtől és törődéstől. Az anorexia hátterében mindig súlyos lelki zavarok állnak, aminek vajmi kevés köze van az étkezéshez- egyszerűen itt csapódik le.
Az egész hűtőt, de azonnal
A bulímia már egy érdekesebb kérdés… Vannak az egyértelmű típusok, akik rosszullétig eszik magukat, majd ha mégsem lettek volna rosszul, hát tesznek róla. Hánytatás, hashajtók, vízhajtók, egyebek segítik a hirtelen betáplált mennyiség hirtelen ürítését. Bár gyakori esetnek gondolnánk, mégis a bulímia egy fajtájához sorolják azokat, akik a jojódiétázásba fáradtak kicsit bele – vagy épp szoktak hozzá túlságosan. Nappal diétáznak, este kirámolják a hűtőt, másnap pedig koplalnak, vagy épp őrült testedzésbe kezdenek. Ez persze hosszabb időszakokra is érvényes lehet, bulímiának akkor hívjuk, ha a kontrollálatlan falhatnék és a következmények elleni harc szoros egymásutánban következnek.
Aki sokat eszik – az is, aki egyszerűen csak többet a kelleténél -, az mindig valamit kompenzál ezzel. Leggyakrabban azt érzi valaki, hogy hiányzik valami az életéből, amit szeretne birtokolni, de nem lehet neki. Ez lehet a pénz, egy párkapcsolat, egy gyerek, egy lakás, emberi kapcsolatok, tárgyak, szinte bármi, ami az illető számára nagy értékkel bír. Amikor ennek a birtoklásában megakadályoznak bennünket, pótcselekvés után nyúlunk. És aki az étel után nyúl, az sem tesz magának semmivel jobbat, mint az alkoholos, a szerencsejátékos, a cigis vagy a társasági drogos.
A legfontosabb, hogy mindent lehet kezelni, illetve egyszerűen abba lehet hagyni. Az anorexia szakember kezelését igényli, a bulímiánál elég egy értelmes, jó barát. Beszélgessünk el azokkal, akiknek étkezési zavarai vannak, és tudjuk meg, mire helyett használja az ételt arra, hogy elégedettség és örömérzet járja át. Ha elég kitartóak vagyunk, megtaláljuk az okot, utána pedig már csak azt kell kezelni. Ezt legalább nem nehéz, hiszen nem szervi betegségről van szó. Tegyünk hát ellene minél hamarabb.
Forrás: www.nana.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése