Mi a jobb? Hazugságban, rózsaszín felhőkben élni, az idő múlásától várva a megoldást, vagy szembenézni az igazsággal?

Vegyük egy elhagyott nő példáját. Az ő esetében az idő valójában nem magát a kudarcot, vagy az abból származó fájdalmat szépíti meg. Sokadszorra átrágva a történteket előfordulhat, bekerülnek olyan részletek is, amik nem úgy, vagy meg sem történtek, bűnbakot, vagy egy elfogadhatóbb magyarázatot keresve-találva a kialakult, nem kívánatos helyzetre. Persze az ilyen valóságtól elrugaszkodós kozmetikázásokat főként azok teszik, akik nem akarnak szembesülni hibáikkal, gyengeségeikkel. Értetlenül nyalogatják sebeiket, nem hallva kérdésükre saját lelkiismeretük válaszát, hol is van a bibi igazából.

Az elhagyott nőhöz egy nap váratlanul becsönget az, aki elhagyta. A kíváncsiság még a büszkeségét is legyőzi, beengedi az egykor minden magyarázat nélkül eltűnő szeretőt. Miközben belendül az eleinte akadozó társalgás, döbbenten figyeli a férfit, mégis hogyan tud teljesen úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna. A döbbenet szinte magatehetetlenné teszi, ugyanúgy le tudja venni a lábáról, és képes még vele is elhitetni, hogy valóban nem történt semmi. Ez a bizonyos semmi azonban nem csak az eltűnésre vonatkozik. A férfi szavai valamiért üresen csengenek, érintésének nyomai pedig már nem perzselik és libabőröztetik egyszerre, ahogy azt az előtt érezte, mielőtt eltűnt. Úgy nyúlnak egymáshoz, mint azok a drogosok a kábítószerükhöz, akik a függőségük miatti bűntudattól valójában már nem is élvezik a szer nyújtotta örömöket.
Amíg várta, hogy visszatérjen, tiszta fájdalmat érzett, olyat, amiben az önvád sem tudja ártatlanságát, szenvedésének jogtalanságát megcáfolni. Ez az újraegyesülés azonban nem hogy értelmet adna a korábbi böjtnek, inkább maradéktalanul elveszi azt a keveset is, ami volt, vagy amit annak hitt. Hallja újra azoknak a dorgálását, akik már az elején figyelmeztették, meg fogja égetni magát, mert egy olyan tűzben égnek, amit többnyire csak ő táplál. Ebből az elkésett ölelésből kibontakozva, kénytelen végre elismerni, sajnos igazuk volt. Nem tud már lelkesedni, sem érte, sem tőle. Mintha egyikőjük sem ugyanaz az ember lenne, mint a legutóbbi találkozásukkor.

Sőt, ha már ennyire őszinte magához, hirtelen még azt is képes belátni, elsősorban ő az, aki változott, és a mostani önmaga jár közelebb a valósághoz. Ami korábban lelkesíteni tudta, sosem létezett. Olyannak látta a másikat, amilyennek látni akarta. Nem iránta táplált érzéseket, hanem egy általa kreált hasonmásnak. Ezt a hasonmást pedig az a másvalaki ihlette, akit a szíve mélyén még mindig igazán szeret. Éppen ezért tűnt el a most mondhatni teljesen idegennek tűnő férfi, mivel ő erre nála sokkal hamarabb rájött. Pontosan ezért volt bátorsága újra felbukkanni is, egy percig sem kételkedve abban, ismét bebocsátást nyerhet, és az ő felnagyításában újra többnek érezheti magát, mint amilyen valójában.

Neki ugyanúgy szüksége van az ő hazugságaira. Csakhogy kiábrándítóan hirtelen szívódtak fel a visszatértével, ahogy ő is tette korábban. Ez a felfedezés azonban egyszerre bénítja meg őket. Jobban szégyellik a lecsupaszított igazságot egymás előtt, mint saját meztelenségüket. Most már a férfinek sincs kedve úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. A reggeli józanság fájdalmasan ül ki arcára. Látni gondolat puzzle darabkái hogyan állnak össze egy képpé. Nem is érti, hogyan került bele ez a nő. Csak néhány dolog közös bennük.
A menekülés saját maguk, és egy feldolgozatlan szerelem elől. És a mód, ahogyan ezt teszik, odadobva magukat másoknak, megcsúfolva azt a szeretni vágyást, szeretve levést, ami azzal a bizonyos valakivel sem sikerült, akinek az emléke elől menekülnek. És hogy még abszurdabb legyen a történet, olyan sebeire keres most gyógyírt ennél a nőnél, amiket az a nő ejtett rajta, aki miatt eltűnt.

Meg lehet magyarázni egyszerűen is, miért kereste fel újra. Foghatja az ösztöneire, vagy arra az alkoholgőzös állapotra, ami felbátorította arra, hogy becsengessen. A nő is marcangolhatja magát, miért nem tudott nemet mondani. Mindkettőjük kiábrándultsága azonban tagadhatatlanul jelzi a végeredményt. Feltépődött egy olyan seb, amit hazugságokkal sem lehet begyógyítani. 

Forrás: www.nana.hu