Aki hipermarketbe jár, maga is szemtanúja lehetett annak, hogy az elmúlt egy évben Magyarországon is drasztikusan megnőtt a filterkannák kínálata. Vannak egylyukúak és kétlyukúak, szódaberendezéssel kombinálhatóak és anélküliek, magnéziumos filteresek és aktív szénszűrősek, hűtőbe jól elhelyezhető ovális formájúak és kerekek, általánosságban véve 3–15 ezer forint közötti áron.
És nemcsak a kannák, hanem az azoknál sokkal átfogóbb háztartási szűrőrendszerek kínálata is nagy változáson ment át. Léteznek csapra szerelhető szűrők (15 ezer forint körüli áron) és a konyhaszekrénybe elhelyezendő fordított ozmózisos rendszerek (40 ezer forinttól a csillagos égig árazva).
Melyiket érdemes választani?
Ez részben személyes döntés és pénztárca kérdése, mivel az ásványvízlobbi, a desztillált víz hívei és a filterezőrendszereket pártolók mind igyekeznek saját termékeik mellett felvonultatni tudományos érveket. A Vital magazin igyekezett utánajárni ezeknek, megkönnyítendő a választást.
Először is, az ásványvizek is sokfélék, és a csapvíz is az, tehát általános érvényű állításokat nehéz tenni. A lényeg, hogy végül legyen benne minden, aminek lennie kell benne (ásványi anyag), és ne legyen benne semmi, aminek nem szabad benne lennie (gyógyszermaradvány, vegyszer, káros baktériumtelepek, spórák, nehézfém stb.).
Ásványianyag-tartalom
Az egyik legfontosabb szempont, hogy megfelelő legyen az általunk fogyasztott víz ásványianyag-tartalma. Bár az emberi szervezet evolúciós fejlődése során nyilván sokféle víz fogyasztására alkalmassá vált, a kevés ásványi anyag, a túl sok, vagy a nem megfelelő mix is megbetegíthet minket. De mennyi a kevés? A sok? És milyen ásványi anyagból kinek, mikor, mennyi kell? Nehéz kérdések, amelyekre a válasz sokszor például az életkortól vagy egészségi állapottól, esetleg az éppen alkalmazott diétától is függ.
A magyar szabályozás szerint 50–350 mg/l kalciumoxidot kell tartalmaznia a folyamatosan fogyasztott ivóvíznek. Ennek az ajánlásnak a Tudatos Vásárlók Egyesülete, illetve az Index által külön bevizsgáltatott csapvizek és ásványvizek eleget tettek. Fontos különbség a szabályozásban, hogy a csapvíznek a ház kapujában is meg kell tudnia felelni a vízminőségi előírásoknak, míg az ásványvizeknek csak a palackozáskor. Az Index tesztjéből egyébként az derült ki, hogy ásványi anyag tekintetében a csapvíz nem rosszabb, mint az ásványvíz.
Csapvizeink szennyezettsége
Sok ember számára folyamatos fogyasztás céljára tehát ár-érték arányban jobb választás lehet a szűrt csapvíz – már ha az nem szennyezett. A magyar vízrendelet szabályozza sok nehézfém, rovarirtó és a fertőtlenítőszerek mennyiségét – tehát ezek esetében legfeljebb attól kell tartani, hogy nem elég szigorú a szabályozás, vagy nem tartják be. Utóbbira bőven van példa, elég a jogszabály mellékletében felsorolt több száz, minőségileg kifogásolt vízű település listáján végiggörgetni ahhoz, hogy elszörnyedjünk.
Hormonális hiszti?
A szabályozás azonban nem jelöl meg például határértéket a gyógyszermaradványokra és az egyebek között a háztartási tisztítószerekből származó, hormonokhoz nagyon hasonló molekulákra. Márpedig ezek szakértők szerint akár veszélyesek is lehetnek, hisz ha a szennyvízből nem kerülnek ki, összezavarhatják a hormonháztartásunkat, és számos alattomos módon károsíthatják az egészségünket. Arról nem is szólva, hogy a háztartásokból távozó szennyvíz nagy mennyiségben tartalmaz igazi női hormonokat. A vizsgálatok szerint ezek nagyobb része a nők szervezetéből származik, kisebb hányaduk a fogamzásgátló szerek maradványai. Ezek módszeres detektálása és kiszűrése a szennyvízből egyelőre megoldatlan.
Ugyanakkor az ivóvízben a TVE kutatásában tesztelt csapvizeknél a gyógyszermaradványok nem jelentettek különösebb problémát. Hasonló eredményre jutott a Fővárosi Vízművek, amely a Műegyetemmel együttműködve ellenőrizte a budapesti hálózatot.
A kancsós szűrés
A csapvízről azonban minden jó tulajdonsága mellett egy dolgot Budapesten biztosan nem lehet elmondani: hogy finom lenne. Így szűrni már csak az ízélmény szempontjából is érdemes. A filteres kancsókban található aktív szenes szűrők zöme kiválóan szűri a klóros ízt. Ám az aktív szén nem köti meg például a nátriumot, a vasat, az ólmot és az arzént. Vannak filterek, amelyek egy ionizáló réteget is tartalmaznak, amely elméletileg alkalmas lehet a fémek megkötésére is, ám a csomagolásból nem mindig derül ki, hogy mit is tud az adott szűrő. A kancsós filterek idővel eldugulnak és elszaporodnak bennük a baktériumok, tehát a lejárati időt érdemes komolyan venni, és ügyelni kell arra is, hogy ne álljon állandóan vízben. Egy jobb filter ezüstöt is tartalmaz a baktériumok ellen.
Az erőgép
Nagyobb tisztítási hatásfokúak a fordított ozmózisos vízszűrőrendszerek, amelyek a félig áteresztő hártya lyukainak aprósága miatt szinte mindent kiszűrnek – egyebek között a fontos ásványi anyagokat is. A rendszerből kijövő vizet ezért utólag „visszasózzák”, így válik emberi fogyasztásra alkalmassá. Az ilyen rendszereket a magyar hatósági ajánlás szerint háromhavonta fertőtleníteni kell – és a forgalmazó kötelessége, hogy nyújtsa ezt a szolgáltatást (még ha nem is ingyen). A patronokat általában évente pótolni kell, és a filtereket is rendszeres időközönként kell cserélni.
Sokan két csapot szerelnek rá, s egyiken a háztartási gépek számára ideális lágy vizet, a másikon a fogyasztásra szánt ásványos vizet engedik. Nagyjából az installálása utáni harmadik évtől kifizetődőbb egy átlagos négycsaládos háztartás számára a kancsós megoldásnál. Ám ha valaki olyan területen él, ahol szennyezett a csapvíz, akkor mindenképpen érdemes a kezdettől ebben a megoldásban gondolkodnia. Ahol jó minőségű a csapvíz és nem túl nagy a család, ott jobb megoldás lehet a kancsós filterezés.
WHO-ajánlás az ásványianyag-tartalomra
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a hetvenes-nyolcvanas évektől foglalkozik a fordított ozmózisos víztisztítás és a tengervízből sótlanított víz kérdéseivel. A szervezet javaslata:min. 100 mg, optimálisan 250-500 mg oldott sómennyiség
min. 30 mg bikarbonát és min. 30 mg kalcium
ne legyen túl lúgos (max. 6,5 milliekvivalens/liter/l)
max. 200 mg/l nátrium
max. 0,5 mg/l boron
max 0,01 mg/l borin
A WHO egyik szakértője 2004-es cikkében azt is hozzáteszi (a létező kutatások elemzésével): legalább 10, de inkább 20-30 mg magnéziumot kell az ideális ivóvíznek tartalmaznia. Kalciumból körülbelül kétszer ennyi szükséges. Ugyanakkor az 5 mmol/l vízkeménység már vesekövet okozhat, tehát semmiképp sem szabad nyakra-főre vedelni a legnagyobb sótartalmú ásványvizeket.Forrás: www.vitalmagazin.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése