Említsük meg elsősorban azt a szinte mindennapos esetet, amikor hosszadalmas állás, vagy ülőmunka következményeként a teljesen egészséges embernél is kialakul a boka és a lábszár táján egy feszítő, kellemetlen, majd fájdalmas érzés, a vénás vér pangásának következményeként. Egyike ez a kellemetlenség az ember két lábon járásának (a másik a derékfájás), amit az evolúció mindmáig csak részben tudott semlegesíteni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy szemben az állatvilággal, az evolúció adósa maradt az embernek egyebek között két olyan fontos szerepkörben, mint a vénás vér felhajtó ereje és a deréktáj stabilitása. Példaként említem a lovakat és a zsiráfokat. Mindkét állatnál nem az izommozgástól függ a vénás vér szív felé áramlása, hanem a lábukra feszesen – antigravitációs nadrágként – simuló bőrnek köszönhetően órákig, napokig álló helyzetben lehetnek, lábdagadás nélkül.
Az alsó végtagokból szívünkbe áramló vénás,(oxigénszegény) vérnek le kell győzni a gravitáció csapdáját, s ezt jórészt a lábizmok ritmikus felhajtó mozgásával éri el. Ha tehát úgy érezzük, jó lenne egyet sétálni, mozogni, a lábainkban felgyülemlett vénás vér vészjelzéseként kell felfognunk. Nem tekinthető megoldásnak a megszabadulás cipőinktől, ez csak látszatmegoldást ad, amelynek folyamatos alkalmazása a visszeres vagy trombózisos kórképek megalapozója lesz. Az egészséges embernek is ajánlatos kétóránként megszakítania az ülést, még akkor is, ha távolsági buszban vagy repülőn utazik. Ha semmiképpen nem mozoghatunk, végezzünk vádli- és combizom-feszítéseket félóránként, öt percen át. Segítséget jelent a lábak magasabbra helyezése, a térdig érő, vagy combot is takaró elasztikus harisnya viselete. A terhesség utolsó harmadában minden kismamánál előfordul a lábdagadás. Kerülni kell a magas sarkú cipők használatát, és ha csak tehetjük, polcoljuk fel a lábunkat a mellkas magassága fölé. Vízhajtók szedését egészséges kismamáknál semmiképpen nem javasolhatjuk.
A lábdagadással, mint betegségtünettel leginkább az angiologiai, szívgyógyászati és ortopéd rendelőkben találkozunk. A vénák megbetegedései közül az angiológiai rendelőkben leggyakrabban előforduló kórkép a visszeresség. Ez alatt a felületi vénás hálózat tágulatát értjük, amikor a tágulat mértékének arányában csökken a véráramlás sebessége és a pangás olyan mértékűvé válik, amelyet nem tud a kellő lábizommunka sem egyensúlyozni. A felhalmozódó vénás vér további táguláshoz vezet, s ezzel már ki is alakult a bűvös kör, amelynek látható jelei a felületi vénák csomós tágulatai, valamint a lábdaganat azon az oldalon, amelyen a kiváltó ok fennáll.
Népbetegséggé az a tény emelte, hogy a lakosság 25-30 százaléka szenved ebben a betegségben. Kialakulásában legfontosabb a hajlam, a fiatalkori megjelenésnél ez a betegség megtalálható a szülőknél és a nagyszülőknél is. Ha a hajlamosság párosul az ülő, álló foglalkozással, a fogamzásgátló tabletták hosszas használatával, vagy a mozgásszegény életmóddal, a visszeres megbetegedés elkerülhetetlenül megjelenik.
Sokkal veszélyesebb – életveszélyes betegség is lehet – a mélyvénás trombózis, amikor belealvad a vér a láb gyűjtővénáiba, és megszűnik bennük az áramlás. A torlódó nyomás miatt a vérsavó kilép az erekből, és tartós lábdagadást idéz elő. Mindkét kórformánál a fásli vagy gumiharisnya viselete kötelező. Emellett gyógyszeres és operatív kezelést is nyújt az érsebész.
A harmadik, gyakran látott lábdagadást a szívgyengeség, pontosabban a jobb szívkamra elégtelen munkája okozza. A szív eredetű lábduzzanatban mindkét láb egyformán dagad és a duzzanat megtartja az ujjbenyomatot, ami nem jellemző az előbbi vénás betegségekre. Kezelése szívgyógyászati szakfeladat.
Forrás: www.magyarszo.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése